A hévízi fürdőkultúra rövid története

Hévíz több száz éve ismert fürdőváros egy karnyújtásnyira a Balatontól. Sajátos mikroklímájú hely, egyik különlegessége az a sejtelmes köd, vagy pára, mely valósággal beborítja a tavat, a másik a tó felszínén található tündérrózsák. A gyógytó jótékony hatásáról már a rómaiak is tudhattak, de a Festeticsek tevékenysége nyomán vált igazi fürdőhellyé Hévíz. Népszerűségének csúcspontja a két világháború közötti időszakban volt, a tóra épülő gyógyturizmus miatt ezrek fordultak meg. Mégis, a tó még jó sokáig őrizte titkát, ugyanis az 1900-as években tett kísérletek, hogy megtalálják a forrását nem jártak sikerrel.

Neve először egy 1328-ban kelt oklevélen szerepelt locus vulgarites Hewyz dictus-ként. A XVI. században a török felégette a tó mellett fekvő településeket, amelyek így adót nem fizető jelentéktelen helyszínekké degradálódtak. A XVIII. századig nem volt jelentős a fürdőélet, ez persze nem jelenti azt, hogy nem is használták a tavat, például halászatra, vagy kenderáztatásra, de a korszakban készült térképeken leginkább bozótosként hivatkoztak a környékre.