A középkor felhőkarcolói: gótikus katedrális-óriások

Több mint 800 éve komoly mérföldkövet jelentett az építészet történetében a gótikus megoldások feltalálása. A hatalmas ablakok színes üvegein átragyogó fénysugarak és óriástornyok víziójának megvalósítása érdekében a merész építészek néha még az életüket is kockára tették. Hibáikból (statikai kalkulációk híján) tapasztalati úton tanultak: ha az épület nem dőlt össze, akkor tudták, hogy az újítás működik. E heti virtuális kiállításunkban, gigantikus dómokról készült archív fotók és tervrajzok kíséretében idézzük fel a gótikus építészet kezdeteit. Kiderül, hogy mik voltak a legnagyobb építészeti kihívások, hogy mi inspirálta az építőket, és az is, hogy miért földrengésállók a kölni dóm tornyai.

A középkorban a vastag falakkal való építkezés fő szerepe a nehéz tetőszerkezet megtartása volt, ami azzal a hátránnyal járt, hogy a viszonylag kisméretű ablakokon kevés természetes fény jutott be az épületekbe. Különös módon a fény szerepét előtérbe hozó gótikus építészeti újítások megvalósítását elsősorban nem a praktikai szempontok, hanem a teológiai nézetek, illetve a Jelenések könyvében található mennyei város leírásai inspirálták, amely szerint a világ végén egy olyan város száll alá a mennyből, ami a színes drágakövekkel díszített magas falak és aranyutak városa, ahol az isteni dicsőség ragyogása látható.