Alpár Ignác, a késő historizmus mestere

Alpár Ignác a századforduló historizmusának egyik kiemelkedő építésze. Szinte minden építészeti műfajban alkotott, de kétségkívül pályafutásának egyik csúcspontja a Millenniumi Kiállítás Történelmi Főcsoportja, vagyis a Vajdahunyad váraként ismert együttes a Városligetben. Azonban nem véletlen, hogy „banképítő specialistaként” is számon tartották, hiszen olyan épületek tervezésével ívelt fel a pályája, mint a Tőzsdepalota a Szabadság téren. Legújabb válogatásunkban néhány híres épületének történetét elevenítjük fel.

Alpár Ignác (született Schöckl) egy sokgyermekes, apai ágon osztrák származású iparoscsaládban látta meg a napvilágot 1855. január 17-én, Pesten. Édesapja elismert asztalosmesterként komoly vagyonra tett szert. Ignác tanulmányait a Belvárosi Reáliskolában (ma Eötvös Gimnázium) végezte. Távolról sem volt eminens tanuló, ahogy ezt a legtöbb róla írt monográfia kiemeli, ugyanakkor építéstanból és természetrajzból mindig jelese volt. Édesapja asztalosnak szánta, de a fiúnak más elképzelései voltak, tudta, apját csak külső segítséggel lehet lebeszélni arról, hogy továbbörökítse mesterségét. Ez a rejtélyes külső segítség pedig nem volt más, mint Hauszmann Alajos. A híres építésszel akkor került kapcsolatba, amikor Hauszmann egy bérházához éppen apja cége készítette az asztalos szerkezeteket, és az ifjú Ignác volt a küldönc a két mester között. Miután apját sikerült meggyőzni, Hauszmann bevette Alpárt az irodájába, hogy aztán nála dolgozzon majd 12 évig.