Az olvasó nők veszélyesek?

Természetesen nem. De mégis miért érdekes ez a felvetés? Olvasásszociológiai felmérések szerint szépirodalmat főleg nők olvasnak, legalábbis ezt mondják, ha rákérdeznek. A héten a női művelődéstörténet újabb szeletével ismerkedhetnek meg. Megnézzük mit olvastak, és hogyan viszonyultak a női olvasókhoz az elmúlt évszázadokban.

Hazánkban a 18. század előtt, néhány kivételtől eltekintve nem létezett női olvasóközönség. Ezen az állapoton a felvilágosodás eszméje lendített sokat, hiszen később, mint potenciális könyvfogyasztói csoport lépett elő a hölgyközönség. Hogy mit olvastak? Az elképzelt nőideál – még nagyon sokáig – az emelkedett, nemes lélek volt, aki természetesen olvasmányaiban is olyan szereplőkkel azonosulhatott, akik a kívánatos női erényeket testesítettek meg, olyanokat, mint a; hűség, családszeretet, jótékonykodás, vagy a szelídség. Talán nem meglepő, de akadtak írók, akik óva intették az anyákat attól, hogy leányaik kezébe regényt adjanak, hiszen szép dolog az elmepallérozás, csak ne menjen a szakácskönyvek forgatásának rovására.
Osztotta ezt a véleményt Lord Byron is, szerinte a nő: „Legyen tanult, a vallásban – de ne olvasson költészetet vagy politikát – helyette kizárólag vallással és főzéssel kapcsolatos könyveket.”