Azelőtt kővel, most virággal akarnak agyonütni – Görgei Artúr

Áruló? Bűnbak? Élő vértanú? Hadvezér? Tudós? Szinte valamennyi. Görgei Artúr megítélése a mai napig vitákat gerjeszt, de élete során a felsorolt jelzők közül nem akadt olyan, amelyet ne aggattak volna rá.  Ugyanakkor tény, hogy a ma 200 éve született Görgei, leginkább a világosi fegyverletétellel vált híressé, vagy inkább hírhedtté.

Görgey Artúr elszegényedett nemesi családban született 1818. január 30-án. Iskoláit Késmárkon végezte, tanári pályára készült, ám édesapja nyomására katonai pályára lépett. A korszakra jellemző módon a császári seregben kezdte meg pályafutását, 1842-ben már huszárfőhadnagy, ám a természettudományok iránti érdeklődése miatt három évvel később kilép a szolgálatból. Ezután a prágai egyetem hallgatójaként vegyészetet tanult, diplomáját pedig éppen az 1848. évi sorsfordító események előtt szerzi meg. Dolgozata, amelyet a kókuszdió olajának zsírsavairól írt, két neves folyóiratban is megjelent, tudományos munkásságával nevét kitörölhetetlenül beleírta a kémia történetébe. A Batthyány-kormány felhívására Pestre megy, hogy júniusban már századosi rangban kezdje meg szolgálatát. Ekkor dönt úgy, hogy megválik nevének nemesi származására utaló -y végződését, így ezután a Görgei formát használta következetesen.