Diafilmtörténet dióhéjban
Takács Eszter - 2017. október 19., 12:00
Kiállításunkban körbejárjuk a diavetítés és a vetítők történetét az árnyjátékok több ezer éves feltalálásától kezdve a 20. század virágzó optikai iparágáig. Nosztalgiázunk az 1950-es évektől a legtöbb háztartásban jelen lévő bogárhátú mesefilmvetítővel és a tekercsek műanyag kördobozaival, amelyek közül olyan jó volt kiválasztani az esti mesét.
Aktuális képválogatásunkat főként a Diafilmtörténeti Gyűjtemény által adatbázisunkba töltött diavetítő és -nézegető eszközök fotóiból állítottuk össze. Koruk igen változatos: a 19. század végéi gyöngyszemektől kezdve az 1970-es évek futurisztikus szovjet gyártmányain át az 1990-es évek vetítőiig. A kiállításból kiderül, hogy milyen ősei voltak a diavetítőknek, bekukkantunk a középkori vásárok képmutogatóinak kulisszái mögé, Leonardo da Vinci camera obscurájába, Stefano Calderoni látművész belvárosi optikai boltjába, vagy a húszas évek ismeretterjesztő diavetítéseire az Uránia moziban.
A mesevetítők reneszánszukat élik; akik diameséken nőttek fel, gyermekeikkel is meg szeretnék osztani a diavetítés misztikus élményét. Nem véletlenül, hiszen különleges és bensőséges hangulatú elfoglaltság egy sötét szobában megtapasztalni, ahogyan megelevenednek előttünk a történetek. Nem utolsó sorban, pszichológusok által alátámasztott, hogy a dianézés pozitív hatással van a gyermekek érzelmi és értelmi fejlődésére.
A kiállítás szövegének áttekintését Bíró Ferencnek, a Diafilmtörténeti Gyűjtemény vezetőjének ezúton is köszönjük.
Több melléklettel a publikáció teljes szövege a MaNDA adatbázisában található: Diafilmtörténet dióhéjban
MaNDA adatbázis
A magyarországi múzeumok, könyvtárak, levéltárak, magángyűjtemények, civil szervezetek, kulturális- és oktatási profilú intézmények digitalizált kulturális javait egy közös felületen publikáló, nyilvános online gyűjtemény. Az adatbázisnak célja a digitalizált értékek gyűjtése, rendszerezése, és a szerzői jog keretei között a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele.