Egy nagy magyar és büszke amerikai tudós: életműve Hungarikum

Ha megkérdezünk egy járókelőt, hogy ki Neumann János, Magyarországon vélhetően ismerni fogja a nevét – és azt válaszolja, „a számítógép feltalálója”. Ez egy olyan babér, amelyre az 1903-ban Budapesten, a mai Bajcsy-Zsilinszky utca és Báthori utca sarkán lévő házban született és „csodagyerekből”, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban Rátz László tanítványából vegyészmérnökké, majd nemzetközi hírű matematikussá, a huszadik század Emberévé vált tudós nemigen pályázott.

Hogy ki volt igazából Neumann János, azt sokan, sokféle regiszterben kutatták, a tudományos ismeretterjesztéstől a komoly szakmunkákig: öröksége a matematikusok, fizikusok, informatikusok, de még a meteorológusok számára is megkerülhetetlen – gondolatai a kvantumelméletet, a játékelméletet, az atomkutatást is megtermékenyítették.

A számítógép története pedig olyan szövevényes, hogy egy embert kinevezni az „atyjává” nagy leegyszerűsítés lenne – de ha az 1940-es évek tudósainak kapcsolati hálóját nézzük (egy „lyukkártyás Facebookot”), akkor Neumann valóban központi figura, olyan nevek mellett, mint John Vincent Atanasoff, Presper Eckert, John Mauchly és Herman Goldstine.

Attól a legendás pillanattól kezdve, hogy Neumann János és az ENIAC elektronikus számológépen dolgozó Herman Goldstine matematikus összefutottak az aberdeeni vasútállomáson, Neumann érdeklődését felkeltették az első, épülő elektroncsöves kalkulátorok, mert felismerte, hogy ezen gépek segítségével munkaórák ezrei takaríthatóak meg és olyan matematikai kihívások is megoldhatóak velük, amelyek hagyományos módszerekkel korlátokba ütköznének.

Neumann János IAS számítógépe nyomában

Válogatott kalandozásaim Informatikában / Kovács Győző / Haktivity