Elfeledett kolostor- és templomromok

Mindig megkapó, amikor természetjárás közben egy ott felejtett romba ütközik az ember. Egy kissé megrogyott oldalfal, egy gótikus ablakkeret, egy megmunkált oszlopfő a fűben és az erdő, ami bár óvja az avatatlan látogatók elől a romokat, egyúttal pusztítja is. Ezen a héten elhagyott templom-és kolostorromok után eredünk, Bükkszentlélektől Nagyvázsonyig.

A Bükkben megbúvó szentléleki, vagy dédesi kolostorrom, 710 méter magasságban található. A kolostorral kapcsolatos első írásos adatunk 1240-ből származik. Az itt élt remetéket azonban még nem tarthatjuk pálosoknak, hiszen az egyetlen magyar alapítású pálos rend hagyománya szerint, Boldog Özséb 1245-ben alapította meg a szerzetesrendet.

Feltehetően ez az ismeretlen eredetű közösség fából készült épületekben élhetett itt az első kőmonostor megépítéséig. A megmaradt romok egyébként egy szép, gótikus építményre utalnak. A szentléleki barátok több ízben is a közeli diósgyőri kolostorral közösen kaptak adományokat. A rendházat nagylelkűen támogatta Nagy Lajos király és később Mátyás is. Fontos helyszín volt, hiszen a királyi vadászatok alkalmával pihenőhelyként is szolgált. Mégis mi vezetett az elnéptelenedéséhez? 1526-ban először Serédy Gáspár – I. Ferdinánd kassai parancsnoka – ,1540-ben Balassa Zsigmond emberei rombolták le a rendházat, utóbbi bosszúból, mert a barátok panaszt tettek a Balassák önkényeskedései ellen.