Erdély gyöngye, Tusnádfürdő

Tusnádfürdő híres klimatikus gyógyfürdő, sokan mégis az 1997 óta itt rendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem miatt ismerik. A fürdő az 1800-as évek közepén alakult ki, az Erdély Gyöngye nevet virágzásának kezdetén, az 1860-as években kapta. Csodás gyógyulások fűződnek a nevéhez, amelyek közül legismertebb és legjellegzetesebb az állatokat legeltető pásztorfiú története. A legenda szerint a lápos területre elkóborolt marháit kereső pásztorfiú, átgázolva a területen, úgy tapasztalta, hogy a kénes iszap jótékony hatással volt fekélyes lábaira. Ahogy az lenni szokott, az itt feltörő források jótékony hatását először csak a környékbeliek élvezték, de a századfordulóra igazi virágzó fürdőtelep lett Tusnádfürdő. Legfrissebb írásunkban fürdőkultúrája elevenedik meg.

A tusnádi fürdőt a csíki székelyek egyszerűen Alszegnek hívták. Tusnádfürdő a 19. század közepétől kezdett szélesebb körben is ismertté válni, igaz, az 1842-es alapítású település még távol állt a sokakat vonzó gyógyüdülő alakjától. Az ekkor még a mocsaras, bozótos helyet jobbára csak a környékbeliek látogatták. 1845-ben a tusnádi születésű Élthes Lajos 99 évre bérbe vette a „fürdőt”, és 6 tagból álló részvénytársaságot alakított. Néhány év alatt jelentősen megnövekedett a részvényesek száma, és a befektetésük eredményeképpen fejlődésnek indult a telep, számos villa, fogadó épült a fürdővendégek számára.
Az egyre látogatottabb fürdő sorsát azonban megpecsételték az 1848-49-es harcok, az épületeinek java porig égett.