Fa, mint szimbólum


- 2019. szeptember 26., 12:52

Mindennapjaink ismétlődő rituáléja kevés alkalmat szolgáltat arra, hogy észrevegyük a környezetünk változásait. Pedig milyen megnyugtató egy árnyas fasor alatt andalogni, érezni, ahogy a levelek között átszűrődő fény cirógatja arcunkat. A fák életének ciklikussága olyan akár, a saját életünk. Születés, bimbózó fiatalság, tekintélyt parancsoló öregkor. A fákhoz kapcsolódó szimbólumrendszer egyidős az emberiséggel, a héten ezt a témát járjuk körül.

Az európai indogermán népek hitték, hogy a fáknak lelkük van. Egy fa megcsonkítása ugyanolyan bűntett volt, mint egy másik ember ellen elkövetett cselekedet. Az életfa-világfa jelkép az egyik legősibb szimbólum, amely szinte minden nép mitológiájában külön fejezetet alkot. A népmesékben és az archaikus mondákban továbbélő motívumkör a kora keresztény kultúrkörben az örök életet jelentő paradicsomi életfa előzményében „gyökerezik”. A fa, mint archetípus egyértelműen az újjászületés jelképe, sőt a fa elégetése nyomán keletkező végtermék, a hamu is a regeneráció szimbóluma. Érdekes, hogy jelentéstartalma szinte mindig pozitív, még akkor is, ha kínzóeszköz válik belőle. De milyen jelentéssel bírnak az egyes fajok?

Rekordok a MaNDA adatbázisából

Több melléklettel a publikáció teljes szövege a MaNDA adatbázisában található: Fa, mint szimbólum

MaNDA adatbázis

A magyarországi múzeumok, könyvtárak, levéltárak, magángyűjtemények, civil szervezetek, kulturális- és oktatási profilú intézmények digitalizált kulturális javait egy közös felületen publikáló, nyilvános online gyűjtemény. Az adatbázisnak célja a digitalizált értékek gyűjtése, rendszerezése, és a szerzői jog keretei között a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele.