Fábián Gáspár, a templomépítő

„Mi van magával Fábián úr?! Ön minden feladatát toronnyal díszíti!” Valóban, Fábián Gáspárt leginkább templomépítőként ismerhetjük, és ahogy önéletrajzi visszaemlékezéséből kiderül, kedves tanára Nagy Virgil már egyetemi évei alatt észrevette ezirányú vonzódását. Legjelentősebb hagyatéka, az Üllői úti Szent Kereszt templom, a Szondi utcában található Szent Család, a Haller téri Páli Szent Vince, vagy a székesfehérvári Prohászka Ottokár-emléktemplom. Ezen a héten Dr. Fábián Gáspár munkássága elevenítjük fel.

A túlnyomórészt a két világháború között alkotó, konzervatív szemléletű építész kétségkívül a korszak egyik legtöbbet foglalkoztatott építőmestere volt. Majd 90 épület kötődik a nevéhez, köztük több mint negyven katolikus templom.
A forrásokból kiderül, hogy Fábián Gáspár magyar kisnemesi családban született 1885. január 2-án Székesfehérváron. Apai felmenői közül generációk óta építőmesterek, kőművesek és ácsok kerültek ki. A jeles érettségi után bátyja tanácsára a Műegyetem építész szakosztályára iratkozott be, és egy fehérvári jezsuita ajánlására bekerült a Szent Imre Kollégium­ba. Az itt eltöltött évek meghatározóak voltak szellemi és lelki fejlődése szempontjából. Az egyetemi évei alatt több pályázatot is nyert. A diploma kézhezvételét követően 1908 októberében bevonult egyéves önkéntesnek, sikeresen letette az utász hadnagyi vizsgát, majd visszakerült a Műegyetemre, és két évig Nagy Virgil tanársegédjeként dolgozott.