Kis magyar sakktörténet


- 2022. április 4., 9:11

Mai ismereteink szerint a sakkjáték Indiában keletkezett; onnan, valamint Perzsiából indult el világhódító útjára a VII. században. Európába feltehetően arab közvetítéssel került, hogy mi, magyarok hol, mikor, és kiktől tanulhattuk meg a játékot, nem tudni. Azonban az elme sportja hazánkban is gazdag múltra tekint vissza.

A diósgyőri vár feltárásakor egy XIV. század végéről származó, szarvasagancsból készült sakkfigurát találtak, amely arra utal, hogy őseink már ekkor ismerték a játékot. Hiteles történelmi források szerint Károly Róbert királyunk 1355-ben, a visegrádi tárgyalások alkalmával egy sakk-készlettel kedveskedett a cseh János királynak. Több mint egy századdal később, az egervári kastély 1490-es leltárkönyvében feljegyzett két zacskó sakkbáb okán arra következtethetünk, hogy a kastélyban sem volt ismeretlen a játék.
A hazai sakk irodalom a „Sách, avagy királyos játéknak szabott rend-tartási” címmel indult 1758-ban. Az alig 37 oldalas könyvecske inkább szabálykönyv, mely a korabeli sakknyelvet is őrzi: a bástya torony, a futó nyilos, a huszár pedig lovas elnevezéssel szerepel. Egyik első ismert sakkozónk Batthyány Ferenc volt, a 17. századból Zrínyi Miklós író-hadvezér neve említendő, aki „Vitéz hadnagy” című munkájában olyan találóan hasonlítja a vitézséget a sakkhoz, hogy azzal kétségtelen bizonyítékát adja, egy hozzáértő játékossal van dolgunk. Köztudott, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem, mind ifjúként, mind a száműzetésében szívesen sakkozott.

Rekordok a MaNDA adatbázisából

Több melléklettel a publikáció teljes szövege a MaNDA adatbázisában található: Kis magyar sakktörténet

MaNDA adatbázis

A magyarországi múzeumok, könyvtárak, levéltárak, magángyűjtemények, civil szervezetek, kulturális- és oktatási profilú intézmények digitalizált kulturális javait egy közös felületen publikáló, nyilvános online gyűjtemény. Az adatbázisnak célja a digitalizált értékek gyűjtése, rendszerezése, és a szerzői jog keretei között a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele.