Lechnerekről – Kismarty-Lechner Jenő munkássága
Tompa Éva - 2019. augusztus 5., 11:58
“Fene sok műemléket épített. A jövő generációnak kemény küzdelme lesz a műemlékek bizottságával, amikor bontani akar. Főbb alkotásai: a Múzeum 4-ik emelete (kár, hogy oda senki sem megy), a belügyi díszterem (oda senkit sem eresztenek be), és az esztergomi bazilika a Tisztviselőtelepen.” Ez a pár soros jellemzés az építészhallgatók vicclapjában a Megfagyott Muzsikusban jelent meg – Kismarty-Lechner Jenőről. A héten az ő munkásságával ismerkedhetnek meg.
Lechner Jenő – kinek Ödön keresztnevű nagybátyja az építészdinasztia legismertebb tagja – 1878-ban született. A Kismarty előnevet 1942-ben vette fel család, a visszaemlékezések szerint az első ismert Lechner ős Kismartonból származott, innen az előnév. Jenő Budapesten végezte iskoláit, bár állítólag végigbukdácsolta a város gimnáziumait, az építészet iránti fogékonysága korán megmutatkozott. A Budapesti Műszaki Egyetemen Hauszmann Alajos, Czigler Győző és Steindl Imre is tanították. Miután lediplomázott Hauszmann irodájában kezdett dolgozni, így többek között részt vett a Budavári Palota munkálataiban.
1905-ben a Műegyetem Ókori Építészettörténeti Tanszékére került, itt kezdetben tanársegédként, később adjunktusként 1923-ig oktatott. De nem mondott búcsút végleg a tanításnak, az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán egészen 1944-ig tanított.
Több melléklettel a publikáció teljes szövege a MaNDA adatbázisában található: Lechnerekről - Kismarty-Lechner Jenő munkássága
MaNDA adatbázis
A magyarországi múzeumok, könyvtárak, levéltárak, magángyűjtemények, civil szervezetek, kulturális- és oktatási profilú intézmények digitalizált kulturális javait egy közös felületen publikáló, nyilvános online gyűjtemény. Az adatbázisnak célja a digitalizált értékek gyűjtése, rendszerezése, és a szerzői jog keretei között a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele.