Legendás cukrászdák – a Caflisch

Érdekes, hogy a cukrászdák milyen meghatározó szerepet töltöttek be egy város életében, és nemcsak a fővárosban. Történetük is sok hasonlóságot mutat, rendszerint egy leleményes, szorgalmas férfiúval kezdődik, kinek korai halála után agilis feleségek veszik át az irányítást, és olyan renomét építenek az üzletnek, hogy ország-világ csodájára jár.

A pécsi cukrász dinasztia alapítójának Caflisch Kristóf életének bemutatásához egy kicsit távolabbra kell utaznunk, egészen Svájcig. Cristoph Caflisch 1838-ban született a Graubündenbeli Hohenstrinsben. A kis Christoph azonban nem sokáig maradt szülőhazájában, 13 éves korában Magyarországra küldték mesterséget tanulni. De nem volt egyedül, ő már a graubündeniek harmadik generációját képviselte, rokonságából többen is hazánkban tevékenykedtek.

De, hogy miért vándoroltak el? Egyszerű az ok: a túlnépesedés. Az Inn- és Rajna-menti települések hagyományosan állattartással foglalkozó családjai, bár minden négyzetmétert kihasználva folytatták tevékenységüket, ez sajnos nem volt elég.
A munkanélküliség miatti kényszerű elvándorlás már a 15. században előfordult, de a 17. századra olyannyira elterjedt, hogy jelentős befolyással bírtak kedvelt új hazájukban; a Velencei Köztársaságban. Talán nem meglepő, hogy néhány évtized után a derék velenceiek úgy döntöttek, gátat szabnak a svájci cukrászok áradatának. Így a kantonbeli fiatalok Európa keleti irányába indultak szerencsét próbálni.

Így került 1852-ben Caflisch Nagyváradra anyai nagybátyjához, Finy Leonhardhoz, ahonnan pontosan négy esztendő múlva “szabadult”, de még két évig a cukrászatban dolgozott. Csak ezután kezdődött a tapasztalatszerzés, vándor éveinek első állomása Buda volt, ezt követte Székesfehérvár, majd édesanyja féltestvérének üzemében segédkedett Mezőtúron, ezután közel öt évig a lugosi Palkó Károly műhelyében tevékenykedett. 10 évig tartó vándorlása után, 1868 májusában érkezett Pécsre, Giovanolli János cukrászműhelyébe, és itt kezdődik a cukrászda igazi története.