Lovas szobrok Budapesten

A művészetekben ló és ember kapcsolata gazdag múltra tekint vissza, hiszen a lovak mindig különleges helyet töltöttek be elődeink életében. Sokkal többet jelentettek más haszonállatoknál, gondoljunk mondáink legendás paripáira. Mivel ezeknek az emlékműveknek az elkészítéséhez nagy szaktudás és rengeteg pénz szükségeltetik, ezért a megrendelők mindig a legtehetségesebb művészeket kérték fel a feladatra, nem volt ez másként nálunk sem.

Savoyai Jenő (Eugén), a törökverő szobra 1900-ban került mai helyére, a budai királyi palota elé. Róna József, a korszak jeles szobrásza tulajdonképpen Zenta város felkérésére készítette az emlékművet, ugyanis Savoyai herceg 1697-ben Zentánál aratta egyik legfényesebb győzelmét. A város azonban nem tudta kifizetni az emlékmű költségét, így a bronzba öntött szobor Róna műtermében, majd egy ideig a Műcsarnok főbejárata elé állítva várta, hogy méltó helyre kerülhessen. Szerencséjére Széll Kálmán miniszterelnök javaslatára az uralkodó, Ferenc József a bemutatott fényképek alapján megvásárolta a szobrot, melyet így a királyi palota főhomlokzata előtt állítottak fel. A szobor a bécsi neobarokk jellemzőit viseli magán, és az emlékmű mögé épített korabeli patkó alakú barokk díszlépcsővel harmonikus egységet mutatott. A lépcsősort az ötvenes években helyreállítás helyett lebontották, de Róna alkotása csodával határos módon, viszonylag épségben vészelte át a Vár 1944-45-ös ostromát, restaurálás után pedig vissza is kerülhetett eredeti helyére.