Majk, ahol egykor a csend lakott

A Majkon élő kamalduli rend hazai története az 1730-as években kezdődött és szorosan összefügg az Esterházy család életével. A barokk műemlékegyüttes, mely a kolostorból, tizenhét cellaházból és a templomtoronyból áll, valóban egyedülálló, ahogy az épületegyüttest birtokló család története is. Legfrissebb válogatásunkban a kamalduli rend és az Esterházy család majki évei elevenednek meg.

A műemlékegyüttes Oroszlány külterületén (Majkpuszta) található. A terület a Csák nemzetség birtoka volt, itt állt a majki premontrei prépostság, a korabeli források szerint már 1252 előtt létezett. 1388 őszén Zsigmond király is járt itt feleségével, amikor a Vértesben vadásztak. A török időkben a szerzetesek elhagyták Majkot, az uradalmat pedig a tatai várbirtokhoz csatolták. A 16. század közepétől az egyre romló állapotú birtok gyakran cserélt gazdát, míg 1727-ben gróf Esterházy József kezébe került. Esterházy hívta a kamalduli szerzeteseket birtokára, az uradalmát rendnek adományozva. Az adományozást bizonyító okirat 1733-as keltezésű.
Magát a szerzetesrendet Szent Romuald alapította 980 körül Itáliában. Az öltözetük miatt fehér barátoknak is nevezett szerzetesek legfőbb fogadalma a némaság volt. A fogadalmat tett barátok egymással sem kommunikálhattak, nemhogy a külvilággal. Beszélniük évente két alkalommal, karácsonykor és húsvétkor, három-három napig lehetett. Küldetésük, hogy imádkozzanak mindenkiért a világon, azokért is, akik maguk sohasem fordultak Istenhez.