Minden időben, Tisza cipőben!

Martfű, a magyar cipő fellegváraként híresült el, mégis a cseh származású Jan Antonin Baťa volt az, aki először fantáziát látott a Tisza menti falucskában. A cipőgyár területét 1939-ben vásárolta meg, majd három évvel később Cikta Rt. néven a termelés is megkezdődött. Az államosítás után a hangzatos Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalat elnevezést kapta, a többi már történelem. Ezen a héten Martfűre utazunk.

A Baťa testvérek 1894-ben Zlinben alapították azt a cipőgyárukat, amely pár év múlva a Monarchia leghíresebb üzemévé vált. A szorgos munka és a vállalkozó kedv meghozta gyümölcsét. A gyárat amerikai mintára futószalag-termeléssel iparosították, hiszen ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a kézzel készült cipők kora lejárt. A családi vállalkozásból kinőtt gyár pedig terjeszkedni kezdett.

Martfű puszta ígéretes területnek tűnt, hiszen itt összefutott közút, vasút és folyó. A tervek szerint autópályát, hajózható csatornát és számos szatellit várost is építtetett volna ide Jan Antonin Baťa. A nagyszabású tervekbe közbeszólt a világháború, meg kellett kurtítaniuk az eredeti elképzeléseiket, annál is inkább, mert a család emigrálni kényszerült, személyesen nem is tudták felügyelni a beruházást, csak képviselőiken keresztül. Így lett az eredetileg nyolc gyárépületből végül csak egy, a munkásoknak otthont nyújtó negyvenhárom Baťa-házból pedig huszonegy. Végül, Cikta Rt. néven 1943-ben kezdődött meg a termelés.