Szent László kultusza
Tompa Éva - 2021. március 1., 9:00
Az utókor emlékezetében Szent László a daliás termetű, bátor és hős lovagkirály. Életéről meglepően sokat tudunk, a krónikák különösen a harcok, trónviszályok leírásában bőbeszédűek. Ezek a leírások egy kemény és céltudatos uralkodót rajzolnak meg, aki a kardot is igen jól forgatta. Mégis, I. László legnagyobb érdeme, hogy folytatta István egyházépítő munkáját, a belviszályokkal terhes időszakban pedig megszilárdította az ország belső rendjét. Ezen a héten a kultuszával foglalkozunk.
Az 1095-ben elhunyt I. László meghagyta, hogy az általa alapított nagyváradi székesegyházban temessék el, ugyanakkor erősen tartja magát az elgondolás, hogy először a Somogyvárott létesített Szent Egyed-apátságban nyugodott, és csak néhány évtized múltán került Nagyváradra.
A királyi udvar mellett érthető módon Nagyvárad lett a László-kultusz egyik fő központja. „Szent László városa” a középkorban tekintélyes egyházi központnak számított, kultusza a 13. század folyamán tovább erősödött. A szent király fejereklyéje a helyi törvénykezési gyakorlat állandó szereplője lett. A 13. század végétől vált a magyar királyok szokásává, hogy maguk is elzarándokoltak Szent László sírjához. László Gyula szerint a Szent László-ábrázolások azért is hasonlítanak olyannyira egymásra, mert a szent király arca jól ismert volt a zarándoklatok által.
Több melléklettel a publikáció teljes szövege a MaNDA adatbázisában található: Szent László kultusza
MaNDA adatbázis
A magyarországi múzeumok, könyvtárak, levéltárak, magángyűjtemények, civil szervezetek, kulturális- és oktatási profilú intézmények digitalizált kulturális javait egy közös felületen publikáló, nyilvános online gyűjtemény. Az adatbázisnak célja a digitalizált értékek gyűjtése, rendszerezése, és a szerzői jog keretei között a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele.