Szolnok anno – a Damjanich János Múzeum története

A szolnoki Damjanich János Múzeum épülete idén 160 éves, de nemcsak ezért érdekes, hanem mert azon kevés épületek egyike, mely megőrzött valamit az egykori alföldi város fénykorából, így őrzi a múltat.

Hazánkban – a XIX. század uralkodó korstílusának – a romantikának nagy szerepe volt, a nemzeti múlt iránti érdeklődés felkeltésében. Sorra nyíltak a művészet- és kultúrapártoló egyletek, melyek tulajdonképpen a múzeumok és könyvtárak elődintézményeinek tekinthetők. Szolnok esetében egy másik tényező is szerepet játszott ebben: a vasútvonal megnyitása. A város a fejlődés útjára lépett, 1876-ban megyeszékhely lett, ezzel nemcsak egyfajta központtá vált, hanem idevonzotta a megye vezető értelmiségi és hivatalnokrétegét. 1860-ra az urbanizálódó település már harmadik emeletes építménye is állt. A későklasszicista stílusú házat Obermayer Lajos ácsmester építtette, bérháznak. Először katonatisztek szálláshelyéül szolgált, de  hamar kiderült, hogy van ennél jövedelmezőbb módja is a ház hasznosításának. A század vége felé a megnövekedett lakosságnak az igényei is megnőttek, és ez a szórakozási lehetőségekre is igaz volt, amiben ekkor még nem dúskált a város. így vált szállodává és kávéházzá a „Magyar Király”.