Üdvözlet Lillafüredről

Lillafüred a Bükk-hegység keleti részén, a Hámori-tó mentén, a Szinva és a Garadna-patak összefolyásánál fekszik. A településrész 1950-ig Hámorhoz tartozott, azóta Miskolc egyik legmagasabban fekvő része. A városrész idegenforgalmi jelentősége kiemelkedő, bár gyógyhelyeink döntő többsége gyógyvízre épül, Lillafüred a legrégebbi klimatikus üdülőhelyünk.

Hámor település (nevének jelentése utalás az itt folyó munkára: kézi és vízi erővel működő fémműves műhely) 1882-ben kapta a Lillafüred nevet, elnevezése a Borsod vármegyében fontos szerepet játszó vajai Vay családhoz köthető, mivel a család sokat tett az üdülőtelep fejlesztésért. Lillafüred ténylegesen Vay Erzsébetről, Vay Béla lányáról kapta nevét, akit a családban Lillának becéztek. Érdekes adalék a névadáshoz, hogy az elterjedt legendákkal szemben a hölgy nem gróf Bethlen András mezőgazdasági miniszter felesége volt, hanem Pejácsevich Tivadar horvát báné.

Vay Béla, majd később fia Borsod megyei főispánként befolyásos emberek voltak, akik minisztereket, képviselőket hívtak a Bükkbe, azzal a reménnyel, hogy ez a páratlan szépségű helyszín előbb vagy utóbb kormányzati támogatáshoz juthat. Ekkorra a környékre jellemző vasmegmunkálásnak már nyoma sem volt, a diósgyőri állami vasgyár alapításakor megszűnt a fémműves tevékenység.