Van, ami már sosem lesz a régi: társas érintkezéseink a kézfogástól a csókig

Hol van már a brezsnyevi csók, a Brezsnyev-tripla, vagyis a két arcra adott puszi, és a szájra adott csók? Napjaink legfontosabb szabálya a társas érintkezéseink tekintetében, hogy kerüljük a megszokott üdvözlési formákat, így a kézfogást és a puszit. Persze ettől még nem kell, hogy udvariatlanok legyünk, egyszerűen csak másképp üdvözöljük rég látott ismerőseinket. A héten egy kis illemtani kitérőt teszünk.

A köszönéshez a verbális megnyilvánuláson kívül gesztusok is tartoznak, ott a kézfogás, a felállás (asztaltól) vagy a fejbiccentés. A kézcsók napjainkban eltűnőben van, de a kalapemelés hagyománya szinte teljesen eltűnt a kalapokkal együtt.

A kézfogás eredetileg csak férfiak között dívott, barátságos gesztusként, hiszen a fegyvertelenséget szimbolizálta. A középkorban a csókkal üdvözlés a tomboló járványok miatt sosem vált népszerű gesztussá. A meghajlás ugyanakkor nemcsak a Európában volt elterjedt udvariassági forma, gondoljunk Kínára vagy Japánra. Nálunk a könnyű meghajlás rendszerint a nők, az idősebbek, a rangban magasabbak felé történik, főként első találkozáskor. Érdekes, a pejoratív jelentéstartalommal bővülő kifejezésünk a hajbók, amely feltehetően a hajol és bókol igék szóvegyülésének terméke.