Volt egyszer egy EMKE

„Hétre ma várom a Nemzetinél ott, ahol a 6-os megáll, Szemben az EMKE cigánya zenél…” Az alábbi részlet, mely Békeffi István és Lajtai Lajos operettjében csendül fel talán a legismertebb említése a helyszínnek. Az EMKE fogalom volt, néhány évtizede még olyan tájékozódási pont, mint amilyen a Moszkva tér. Persze a betűszó elsősorban kávéházként élt a pestiek emlékezetében. Hogy honnan jött az elnevezés, és kinek köszönhetjük létrejöttét, legfrissebb vendéglátástörténeti válogatásunkból kiderül.

1890-ben a Kerepesi út – ma Rákóczi út – és a körút sarkára bérház épült, a földszintjén egy nagyobb alapterületű lehetséges kávéházi térrel. Wassermann Jónás gondolt egyet és megvette a kiadó tér bérleti jogát. Wassermann ekkor már jól ismert alakja volt a korabeli pesti vendéglátós szakmának, emellett lelkes tagja az EMKE-nek. Étterme az Orczy-házban működött, a kortársak szerint Wassermann öles termetű férfi volt, akinek dupla nagyságú lepedőt tartottak a Rudas gőzfürdőjében. Hogy milyen volt vendéglátósnak? Állítólag akkora adagokkal traktálta vendégeit, hogy még a „kis adag” elfogyasztása is embert próbáló feladat volt. Az üzlet jól ment, így nem gondolkodott sokat, amikor a Kerepesi úti üzlethelyiségről hallott. De a névadáson sem törhette sokat a fejét, jelentős anyagi támogatás fejében megvette az EMKE névhasználati jogát, persze nem egyedüliként, hiszen Nagyváradon és Marosvásárhelyen is működött egy-egy EMKE kávéház.