ÉVFORDULÓ SOROZAT

Watson, jöjjön, kérem! Szükségem van magára!

Watson, jöjjön, kérem! Szükségem van magára!

- 2022. augusztus 2. 7:53

Watson, jöjjön, kérem! Szükségem van magára! – ezek voltak az első mondatok, amiket telefonba mondott valaki. És nem is akárki, hanem az éppen 100 esztendeje e világból távozó Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója. Pedig ő csak a siketnémák kommunikációján kívánt javítani.

Hja, a 19. század utolsó harmada a természettudományok és a feltalálók ideje volt, minden valamire való tudós a saját laboratóriumában (sokszor sufnijában) dolgozott valamin, ami hite szerint előbbre viszi majd az emberiség ügyét, a világot. Bell apja logopédusként, mivel felesége is ezzel a fogyatékossággal küzdött, éppen a siketnémák kommunikációjára tette fel az életét, és ebben, részben a fia is követte. Csakhogy az 1847. március 3-án, Edinburgh városában megszülető, és az egyetemet helyben, majd Londonban abszolváló ifjú, testvéröccseivel együtt elkapta a TBC-t, ők meg is haltak, a maradék család pedig Kanadába költözött, a jobb éghajlat miatt. Aztán az ifjú Bell a bostoni egyetemen kapott állást, itt is folytatta kísérleteit. Ezek célja a siketek kommunikációjának megoldása volt, amiből a hanghullámok elektromos úton való továbbítása lett, tehát a telefon.

Egy tábori telefon a Nagy Háborúból (Nagyharsány Község Önkormányzata CC BY-NC-ND)

A visszaemlékezések szerint Bell véletlenül jutott el a megoldáshoz, akkor hangzott el a bevezetőben idézett mondat. Amit az emeleten tartózkodó segédje meg is hallott a készülékből, és rohant le a földszintre, hogy mi történt a mesterrel. Az is a történethez tartozik, hogy 1876. február 14-én, a találmány beadásánál csak néhány órával előzte csak meg Elisha Gray-t, aki Salem városában dolgozott és hasonló eredményre jutott. Bell előbb 10 000 dollárért árulta, majd saját maga aknázta ki a találmányt. Megalapította a saját cégét (Bell Telephon Company) és egy csapásra gazdag ember lett. A philadelphiai világkiállításon bemutatott szerkezetet még Viktória királynő is beszereltette palotájába. A tudós pedig most már nyugodtan elvehette siketnéma szerelmét, és tovább kísérletezhetett az eredeti problémán. Amit ugyan azóta sem tudtak megoldani, de Bell közben azért más kísérletekbe is belevágott, nem is eredménytelenül.

Talán a legismertebb forma (Fortepan CC BY-SA)

Feltalálta a fotofont és a grafofont, de ezek végül nem arattak sikert. Hangdetektort és audiométert is épített, de összehozott egy fémkeresőt is. Állítólag ennek segítségével keresték az 1881 júliusában meglőtt James Garfield elnök hátában a golyót, de Bell készülékét megzavarták az acélrugók a matracban, amin a sebesült feküdt. Az elnök végül vérmérgezésben hunyt el, Bell pedig még összehozott egy szárnyashajó-találmányt is. Már korábban a kanadai Új-Skóciában vásárolt magának birtokot, ott élt feleségével, gyermekeivel békességben. 1915-ben, miután elküldte Watsont az Államok nyugati partjára, a keleti partról „megcsörgette”, és még egyszer elhangzottak a bevezetőben szereplő híres mondatok. A telefonvonalak pedig nagy iramban behálózták az egész világot. Tengerfenékre fektetett kábeleken összekötötték Amerikát és Európát, Puskás Tivadar pedig feltalálta a telefonközpontot. Amikor pedig éppen 100 esztendeje Bell cukorbetegség miatt eltávozott, állítólag 2 percre megsüketült minden vonal a feltaláló emlékére.

Borító: Az idős feltaláló (cultura.hu)