A cincár polgármester és kora

A cincár polgármester és kora

- 2017. november 14. 10:28

Dumtsa Jenőről és az általa fémjelzett korról, a napjaink által ezüstkornak nevezett időszakról nyílt remek kiállítás Szentendrén, a Barcsay Múzeum összes termében.

Kevesen tudják, hogy az a kapitális agancsú szarvas, ami Budai Vár Hunyadi-udvarán, a mai Szent György téren hever Mátyás-kútnál, a király lábánál, egy szentendrei vadászat emléke. A királyi palota építője, Hauszmann Alajos a 19. század vége felé 32 évig használta a Szentendre melletti Annavölgyben vett birtokát és vele az erdők vadászati jogát. A vadhúst rendszeresen a város szegényeinek adományozta, a Stróbl Alajos szobor mintájául szolgáló agancs, viszont elkobzásból származott: a szarvast Szentendre határában egy vadorzó lőtte ki.

A kiállítás belső tere (fotó: Deim Balázs)
A kiállítás belső tere (fotó: Deim Balázs)

Szentendrét a korabeli útleírások bájos rendezetlenségű, többnyelvű és -kultúrájú városnak látták. Négy nemzetiséggel találkozhatott itt az idelátogató; a gazdasági erejüket fokozatosan elvesztő szerbekkel, a feltörekvő magyarokkal és németekkel, illetve az Izbégen megtelepedő, kétkezi munkából élő szlovákokkal. A város ekkor már sokadik átalakulását élte, a 18. századi aranykor után néhány évtized leforgásával jött a hanyatlás, a 19. századra pedig már egy a gazdasági erejéből fokozatosan vesztő kisváros képe bontakozik ki. A kiegyezést követő modernizációs hullám szentendrei vezéralakja, a széles látókörű világjáró Dumtsa Jenő, a város első polgármestere, aki a korlátozott gazdasági körülmények között, több nehézséggel is megküzdve, emelkedő pályára tudta állítani a városkát. A cincár származású, vagyonos nagykereskedő, Szentendre mezőváros utolsó főbírója volt, majd polgármesterként nyolc ciklust, 35 évet dolgozott a város szolgálatában. Munkássága a mai napig meghatározza a város karakterét, erejét és szellemiségét. Dumtsa Jenő volt az, aki Szentendrét urbanizálta, modernizálta, igazi városi rangra emelte, a mai Szentendrévé formálta.

A kiállítás belső tere (fotó: Deim Balázs)
A kiállítás belső tere (fotó: Deim Balázs)

1887 után a filoxéra legfontosabb anyagi erejétől, a szőlőtől és a boroktól fosztotta meg a várost. Az utolsó szüretet 1887 szeptemberében tartották, a korábbi szokásokkal ellentétben ekkor már nem kellett felvidéki munkásokat hívni, de ekkor érkezett meg a vasút, ekkor zajlott le a tólecsapolás, kezdődött meg a piszketermesztés; és nem utolsó sorban a város megváltotta örökváltságát. Bár Szentendre kereskedő- és kisiparos jellege nem változott, megjelent a gyáripar csírája is: Csoknyai Jenő szerszámgyára, illetve Lám Adolf rézveret- és lószerszámgyára. Ennek a döcögős, mégis békés és nagyobb megrázkódtatásoktól mentes fejlődésnek az I. világháború vetett véget. A nagy világégés után sokan nem tértek haza a frontról, a szerb lakosság jelentős része pedig 1922-ben hazaköltözött.

A kiállítás belső tere (fotó: Deim Balázs)
A kiállítás belső tere (fotó: Deim Balázs)

Ennek a nekilódulásokkal és válságokkal tarkított korszaknak és a város 100 éve elhunyt első polgármesterének, Dumtsa Jenőnek (1838-1917) állít emléket a Ferenczy Múzeumi Centrum Ezüstkor! című, új várostörténeti kiállítása – írja a szentendre.hu portál. A kiállítás 2018. március 31-ig tekinthető meg a Barcsay Múzeumban, keddtől vasárnapig, 10 és 18 óra között.

Borítókép: Deim Balázs

 

Hagyományőrzés témában
megjelent publikációk