TENGERRE MAGYAR! SOROZAT

A kalapos király tengeri flottája

A kalapos király tengeri flottája

- 2019. május 28. 10:57

A magyar tengeri hadihajózás történetéből is találunk jócskán adatokat archívumunkban. Alig 150 esztendős történet ez, olyan korban játszódik jórészt, amikor már tudatosan használták előbb a fotográfiát, később pedig a mozgófilmet. De még mielőtt ide eljutnánk, tudnunk kell, hogy II. József volt az, aki először a flottfejlesztés útjára lépett.

Köztudott, a kereskedelmi hajózás megjelenésével a kalózok is feltünedeztek a tengereken, folyókon, nagyobb tavakon. A hivatásos és alkalmi tengeri rablók, vagy egy nem éppen barátságos nép hajósai pedig előszeretettel fosztogatták a kereskedők kívánatos holmikkal megrakott vízi alkalmatosságait. Ezért aztán szükség volt a kezdetektől hadihajókra is, amelyek már megjelentek az ókori ember, az első birodalmak hadieszköz tárában. Hadihajók szolgálták a fáraók hatalmát, döntötték el a görög-perzsa vetélkedést, és szolgálták Rómát a Földközi-tenger mellett a Dunán is. De hadihajóval érkezett Szent István felesége, Gizella jövendő férjéhez Esztergomba, és hajókon menekítette volna a királyi kincseket II. Lajos friss özvegye, Mária is. Hadihajósok, naszádosok és sajkások küzdöttek Nándorfehérvárnál, majd feljebb a Dunán és a Balatonon a törökkel, hajóztunk hát mi magyarok is sokat az évszázadok folyamán.

A 160 emberből és pár hajóból 120 év alatt komoly hadiflotta lett (Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár CC BY)

Sőt, Kossuth megbízásából Wass Sámuel gróf már hadiflottát vásárolt volna Brazíliában, fiumei állomáshellyel, de igazából az 1867-es kiegyezés után jutott ki a tengerekre a magyar, Ausztriával együtt. A bécsi Habsburgok közül természetesen II. József volt az, aki 1786-ban 160 emberrel hadiflottát szervezett az Adrián. A történet Velence 1815-ös megkaparintásával folytatódott, amikor a városállam nagy múltú flottája is Bécsé lett a 2700 velencei hajóssal együtt. 1859-re, az újabb itáliai háború idejére már 10 ezer haditengerész szolgált az osztrák flottában. Ami még fából ácsolt hajókból állt, és fejlesztésének Miksa főherceg volt az elkötelezett bajnoka. 1862-ben még önálló Tengerészeti Minisztérium is létesült Bécsben, de aztán Miksa elmegy a végzetes útjára Mexikóba, így ismét csak a Hadügyminisztérium Tengerészeti Szekciójaként működik tovább a flottát irányító kis csapat. Az időszakra jellemző, hogy a legnagyobb fregattok, korvettek többnyire az adriai kalózok ellen hadakoztak, a legénységet a tengerparton sorozták, a tisztek közül csak néhány volt magyar.

A hadsereg három évével szemben itt még egy plusz esztendőt le kellett húzni, és 8 év volt az ami tartalékos állományban ki kellett bírni még. De azt tudnunk kell, hogy nem lasszóval fogták az embereket haditengerésznek, megbecsült, nagy presztízsű pálya volt ez, képzésekkel, további elhelyezkedési lehetőségekkel. A kiegyezéskor, 1867-ben készült leltár szerint már 59 gőzzel hajtott és 34 vitorlás hajóból állt az ekkor közössé lett hadiflotta. Amelyben csak az 1889-es, második véderőtörvény után kezdtek nagyobb számban magyarok is szolgálni. 1867-ben egy részben vaslemezekkel megerősített sorhajó, hét ugyanilyen „páncélos” fregatt és több más, kisebb gőzös jelentette a főerőt. Ebből került ki az a Wilhelm von Tegetthoff (1827 – 1871) rendelkezésére álló kisebb flotta 1866 nyarán. Amikor a poroszokkal szövetséges, a Földközi-tengeren ekkoriban egyeduralkodó olasz flotta megjelent Lissa szigeténél, hogy meghódítsa az adriai partvidéket. Tegetthoff, aki a híres velencei hadiakadémián végzett, meg volt győződve arról, hogy a partot, ezáltal a területet csak a vízről lehet megvédeni, erődökkel, csapatokkal nem. De ekkor még, mint sorhajókapitányra, nem nagyon hallgatott rá senki sem.

Borító: Naszádok Nándorfehérvár 1717-es ostrománál a Dunán (Wikipédia)

Tengerre magyar! sorozat

A döfőorrtól a torpedóig
2019. június 3. 11:13