A Magyar Királyi Folyamőrség első lépései

Pálffy Lajos - 2022. február 16. 11:30

1919. augusztus elsején tehát összeomlott a „proletárok” diktatúrája, Kun Béla és népbiztostársai különvonatokon, a Nemzeti Bank pénzállományával együtt elhagyták az országot, az akkor (is) vörös Bécsbe távoztak. A vörös Dunaflottilla, avagy Dunaőrség maradék egységei parancsra vártak.

Mindezek alatt a román csapatok a Tisza vonalát áttörve ellenállás nélkül nyomultak a főváros felé. Hogy aztán nehogy a kezükre jusson, ezért személyzete Zagyvarékasnál felrobbantotta a Magda nevű kis páncélozott naszádot. Egy utolsó, július 20-án született összesítés szerint a Dunaőrség hajóállományában az előtte egy héttel vízre bocsájtott Marx monitor (korábban Újvidék, még korábban Inn) és a Szamos mellett a Viza és a Compó őrnaszád, no és a Proletár névre átkeresztelt Sámson felfegyverzett gőzös volt fellelhető. Ezeket az egységeket szerette volna magáénak tudni a szegedi ellenforradalmi kormány, tehát majd Horthyék is, de november 18-án, antant parancsra Újvidékre vitték a hajóinkat. A sorsukról és a korábban az antant kezére került úszó egységekről a Bécsben székelő Nemzetközi Duna Bizottság tárgyalt, sokszor asztalcsapkodást eredményező vitákkal. Ezekről az összejöveteleken rendszeresen megjelenő egykori flottillaparancsnok, Wulff Olaf Richárd tudósította magyar illetékeseket.

Mégpedig pontosan a Honvédelmi Minisztériumot, azon belül is a tengerésztisztek, matrózok ügyeivel foglalkozó 11. és 6. osztályokat is. Időközben megkezdődött a tisztek és a legénység igazoló eljárása, melynek eredményeképp szinte a teljes tisztikar, 1920. augusztus elsején 111 ember lett igazolva, közülük 28-an nem voltak a hajózó beosztásúak (mérnököktől a hadbírókig tartoztak ide tisztek). A legénységi állomány 625 emberből állt, akik javarészt az óbudai laktanyában voltak elhelyezve, hiszen hajóik nem voltak már. És Wulff egy tervezetében arról írt, hogy nem is nagyon lesznek, legfeljebb 8-10 őrnaszádot engedélyeznek nekünk a győztesek. (S valóban, a monitorok közül egy sem került akkoriban vissza, és nem is építhettünk ilyen kaliberű egységeket.) Tehát az első lépés az volt, hogy hajókat kell szerezni. Így 1920 augusztusában a meglévő Baja és Balaton gőzösöket kezdte az alakulóban lévő új szervezet, a Magyar Királyi Folyamőrség használni. Aztán terveket készítettek az elsüllyedt egységek felderítésére és kiemelésére is.

Mindenek előtt a Paks előtt elsüllyesztett Munkát, a volt Una felfegyverzett gőzöst akarták kiemelni, ennek helyét elég pontosan ismerték is. Ahogy a már emlegetett Bácska aknarakót is tudhatták, hogy hol is van. Aztán az Érsekcsanádnál pórul járt ML 434 angol őrnaszáddal is voltak terveik, ahogy szóba került a Janka és a Jolán motoros naszádok kiemelése is. A továbbiakról a sorozat következő részében olvashatnak.

Borító: Két őrnaszád, a Wels és a Barsch (alfahir.hu)