ELSÜLLYEDT VILÁGOK SOROZAT

A mindenről tudó boltos

A mindenről tudó boltos

- 2017. november 27. 12:37

A két világháború közötti faluban, már ha nagyobbacska volt, általában működött vegyeskereskedés. Tulajdonilag ez lehetett szövetkezeti kezelésben, vagy pedig magánkézben. Az árukészlet javát pedig olyan holmik tették ki, amiket a falusi ember nem tudott előállítani, vagy megtermelni magának.

Az első boltok, üzletek a városokban működő iparosokhoz, később céhekhez kötődtek, az élelmiszerek kereskedelmének helyszíne a piac volt inkább. Tehát a bolti kereskedelem szülőhelye a város, már az ókori városias településeken működtek iparos-kereskedők, akik sokszor a város központi részén, az utcára nyíló műhelyekben dolgoztak és kínálták portékáikat. A falvak viszont még a 20. század elején is szinte önellátóak voltak, csak a sót, a petróleumot és a gyufát kellett megvenni a boltban, ahogyan mondani szokták. Ez persze nem teljesen így volt, hiszen mondjuk a kristálycukrot nem lehetett házilag előállítani, a bors pedig „gyarmatárú” volt, és hát a cukorkák és a csokoládék is kelendőek voltak minden időkben. Ruhát, ruhának való anyagot és cipőt (miután felhagytak a szövéssel, fonással) venni a legközelebbi városba jártak az emberek, de a két világháború között a falusi boltos is megtalálta azt a portfóliót, amit el tudott jó haszonnal adni.

Egy régi vágású boltos Balmazújvárosból (MaNDA adatbázis)
Egy régi vágású boltos Balmazújvárosból (MaNDA adatbázis)

És éppen emiatt a jó haszon miatt alakultak meg még a 19. század végén, Magyarországon is a termelői és értékesítési szövetkezetek, köztük is az országos hálózattal bíró HANGYA. Aminek gróf Károlyi Sándor erős elhatározása révén 1898-ban nyílt meg az első boltja a tótok lakta felvidéki Brogyánban. Hogy aztán a hálózat lassan lefedje az egész országot, és működjön nagy sikerrel egészen a kommunisták hatalomátvételéig. A siker pedig abban rejlett, hogy a gazdák jórészt a maguk által megtermelt és előállított holmikat, vagy a terményeik áráért nagykereskedelmi áron beszerzett cikkeket árulták a boltjukban, és a működésbe visszaforgatták a megmaradó hasznot. A magánkereskedők viszont inkább saját céljaikra, vállalkozásuk terjeszkedésére, családjuk gyarapodására fordították az üzleteik hasznát. Így az öntudatosabb vásárlók, pláne ha szövetkezeti tagok is voltak, inkább a Hangya boltjait választották, ami azzal is járhatott, hogy a magánkereskedők akár árcsökkentésre kényszerültek, hogy megtarthassák vásárlóikat.

Mindettől függetlenül a boltos – legyen az akár a szövetkezet alkalmazottja is – mindig is a falu megbecsült emberei közé tartozott. Mivel sokan megfordultak nála, a kocsmároshoz hasonlóan tisztában volt a falu dolgaival, el tudta igazítani a hozzá fordulókat kisebb-nagyobb ügyekben. De az sem volt ritka, hogy a két foglalkozást egy személy művelte, délelőtt a vegyeskereskedést működtette, délután és este pedig a sört csapolta.

Borító: A Hangya alkalmazottai Balmazújvárosban (MaNDA adatbázis)

Elsüllyedt világok sorozat

Eke is, kapa is
2018. november 8. 12:45

Munkában a tízezer éves találmány
2018. október 19. 11:20

A ganajozásról
2018. október 12. 11:53

Sárgul már a kukoricaszár
2018. szeptember 28. 11:31

Hajdina, kerékrépa, miegymás
2018. augusztus 28. 10:57

Szita, szélrosta és hombár
2018. augusztus 9. 11:14