KÖZKINCSTÁR SOROZAT

A nagy hátraarc

A nagy hátraarc

- 2019. február 6. 1:25

Úgy mondják, II. Józsefnek alig egy évtized alatt sikerült birodalma szinte minden nem német nyelvű alattvalóját magára haragítania, de a németek sem álltak ki teljes mellszélességgel mellette, többek között olyan ostoba rendelkezések miatt, mint a jódlizás betiltása.

Így aztán József is a harcmezőn kereste volna a dicsőséget, mint megannyi belpolitikában elhasználódott elődje. De aztán végül itt sem járt nagyobb sikerrel, sőt, végső soron az életébe került ez a kaland. Ami egészen pontosan egy új, török elleni háború volt, amit Nagy Katalinnal szövetségben indítottak el 1787-ben. József már 1780-ban tiszteletét tette Péterváron Nagy Katalinnál, a szövetség a későbbiekben egyre szorosabbá vált a két abszolutista uralkodó között. Erre is támaszkodva indított háborút Katalin a majd félezer éve fennálló, a törökkel szövetséges Krími Kánság ellen. És győzött az oroszoknak sok bajt, bosszúságot okozó tatárok felett, megnyitván így az utat is Isztambul felé. A területet amúgy a híres Potemkin, vagy Patyomkin herceg kapta meg, és II. József 1787-es látogatására (is) készültek ez azok a bizonyos szétszerelhető, szállítható falvak és városkák. De aztán felépült Szevasztopol hadikikötője is, és az oroszok kiterjesztették az ellenőrzésüket a Fekete-tenger felett.

Emlékbeszéd az uralkodóról 1790-ből (Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár PDM)

De ha már ilyen nagyon elkalandoztunk, szót kell ejteni József brabanti gondjairól is, ahol az örökölt, ma Belgium területét adó tartomány lázongott uralma ellen. A francia, holland és porosz terjeszkedést is érdekelte ez a gazdag vidék, amelyet végül épp a török háború miatt vesztettek el a Habsburgok. De aztán a török ellen sem alakultak valami jól a dolgok, a hatalmas, százezres császári sereg méltó ellenfelet kapott Kodzsa Juszuf nagyvezír személyében. Aki Karánsebes alatt azzal is szembesült, hogy a császáriak egymást lövik. Az történt, hogy a Temesen átkelő felderítők bort szállító cigányokra bukkantak, de nem akarták ezt megosztani a később érkező társakkal. Összeverekedtek, lőttek is egymásra, majd a tábori riadó hallatán visszatértek volna, de töröknek hitték őket, és lőttek rájuk. És ők is lőttek, azt gondolván, hogy a török már elfoglalta a tábort. A vezércsere (a betegeskedő Hadik András helyett von Laudon vette kézbe az ügyet) után azért 1789. október 8-án elfoglalták Belgrádot. De ekkor már a táborban megbetegedő uralkodónak csak három hónapja volt hátra.

II. József bécsi ravatala metszeten (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

1790. január 26-án, a halálos ágyán diktált végrendeletében teljes hátraarcot csinál, jórészt visszavonja rendeleteit: „Minden uralkodásom alatt kelt általános rendeletet és intézkedést eltörlök, s őket azon állapotba visszahelyezem, melyben Őfelségének, a boldogult császárnénak halálakor voltak. Ebből csak a tolerantia-pátenst, az új lelkészrendezésre vonatkozó intézkedéseket, végre a jobbágyokra vonatkozót veszem ki. A koronát és az ország többi klenódiumait, mihelyt a budai várban lesz számukra illő hely, oda kell átvinni. Mivel ezáltal a sérelmek megszűnnek, a rendek már nem fogják oly sürgősen követelni az országgyűlést, melynek megtartása a mostani viszonyok közt és roncsolt egészségem miatt lehetetlen (…) Szívemből kívánom, hogy Magyarország ez intézkedés annyit nyerjen boldogságban és jó rendben, amennyit neki minden tárgyban rendeleteim által akartam megszerezni.”

Borító: József ezüsttallérja (vatera.hu)

Közkincstár sorozat

A kuruc Bottyán
2020. november 18. 11:04

Bottyán János, a labanc
2020. november 10. 8:15

Lefejezés kegyelemből
2020. november 5. 11:00

A vitéz áruló
2020. október 20. 8:40

Rákóczi után az első
2020. október 7. 10:54

Egyenes derékkal ment a vérpadra
2020. szeptember 22. 9:36