A négyvárú Vasvár

Pálffy Lajos - 2023. január 19. 10:43

Nádasdy Tamás nádor 1555-ös felsorolásában a dunántúli várak között a castrumok és a castellumok után említi a fortalitiumokat, kisebb erődítéseket is. Osztályozása alapján ezek közé tartozott Vasvár vára is.

Nádasdy nádor uram egészen pontosan Asszonyfalvát, Sitkét, Bért , Egervárt, Kéméndet, Peleskét, Csorgót, Muraszombatot, Rumot, Hidvéget, Kapu(vár?)t és Vasvárt tette ebbe a kategóriába. Amely erősségek közül a sorozatban volt már szó Egervárról, Kéméndről, Pölöskéről, Zalabérről és természetesen Csurgóról és Muraszombatról is. Vasvárt viszont csak a magyarok számára elfogadhatatlan, 1664-es béke kapcsán emlegettük eddig, pedig a vasvári erődítéseknek évezredes múltjuk van, ami a település elnevezéséből is következik. A városka nevében szereplő, gyepvasból előállított fémet, amit már a rómaiak idejéből származó itteni kohókban is feldolgoztak, a honfoglaló magyarok is felhasználják. Várból pedig a helyi kutatók szerint három, talán négy is volt az idők folyamán, Vasváron.

A legelsőt most Római sáncnak hívják, ez egy É-D irányban húzódó töltés, földhányás, előtte árokkal – ahonnan a földjét kitermelték. A tetejére leásott cölöpökből falat építettek, mellvéddel és néhány toronnyal. Egyesek szerint az avarok emelték, hogy itt fogják meg az ismétlődő keleti frank támadásokat. Mások úgy gondolják, hogy az augsburgi vereség után a magyarok emelték a német behatolók megállítására. De valakik jól megépítették, így aztán szerepet kaphatott III. Henrik 1051-es hadjáratában, amely a Rába völgyénél érte el az ország területét. 1118-ban aztán III. Lipót osztrák őrgróf, és szövetségese, Bozsivoj cseh herceg jutott el idáig hadával, ekkor a dombtetőn, a mai temető helyén lévő ispáni várat is elpusztították. (A sáncra 2001-ben egy kapu-rekonstrukciót is felépítettek, ezt hívják most Vaskapunk.)

Nem is volt olyan nehéz a dolguk Bozsivojéknak az ispáni várral, mert ez a háromszög alakú erősség is csak földvár volt, benne az ispán lakjával, a raktárakkal, no és a Szűz Máriának szentelt plébániatemplommal. Vasvár már a 11. századtól megyeszékhely is volt, tehát káptalan is működhetett a várban. Ami Bozsivojék akciója után még újjáépült, de aztán a tatárok 1242 elején megint lerombolták. Hogy aztán mi lett a további sorsa, azt nem tudni, az viszont biztos, hogy IV. Béla 1254-ben domonkosokat telepített a domboldalba, a hajdani ispáni vártól délre. Ők pedig fel is építették késő román, egyhajós templomukat a rend szabályai szerint a szentély mellé állított toronnyal. Aztán az idők folyamán úgy alakult, hogy a templom a kolostorral együtt egy négyszögletű, belső udvart zárt körbe. Ez az épületegyüttes lesz majd várként hasznosítva, mikor 1557-ben a török veszély miatt a domonkosok elmennek innen. Közben Zsigmond királyunk, 1423-ban a gersei Pethő famíliának adja a mezővárost, így a kolostort majd ez a család erősíti meg, alakítja végvárrá. Amit aztán 1664-ben a Szentgotthárdnál szétvert török sereg foglalt el és rombolt le. De 1684-ben a domonkosok visszatértek, és a mai állapotára újjáépítettek mindent.

Volt aztán még egy vára, pontosabban lakótornya Vasvárnak, állítólag szintén IV. Béla jóvoltából. Aki egy Sechtinus nevű zsidónak adott birtokot a település északi részén, amit ezért máig Zsidóföldének is neveztek. Sechtinus pedig lakótornyot is emelt ide, ami még egy 1741-es térképen jelölve van. Ugyanakkor az első katonai felmérés (1782-85) térképén már csak a Zsidófölde elnevezést olvashatjuk, és néhány ház is van már itt, a városból kivezető út mellett.

Borító: A domonkosok temploma és mögötte a kolostor – ebből lett a török idők végvára (Thúry György Múzeum CC BY-NC-ND)