A Sarlós Boldogasszony

A Sarlós Boldogasszony

- 2018. július 2. 12:15

Az éves Mária ünnepek sorában a második, mi magyarok július másodikán ünnepeljük. Mint a jelző is mutatja, az aratáshoz kapcsolódó ünnep ez, mert június végére, július elejére érik be ezen az égövön a búza, ami itt az életet jelentette évezredekig.

A katolikus egyház által megtartott Mária-ünnepek kronologikus sorrendben haladnak a március 25-re datált Gyümölcsoltó Boldogasszonytól egészen a mennybemenetelre emlékező Nagyboldogasszonyig, augusztus 15-ig. És hát ott van még szeptember nyolcadikán megült Kisboldogasszony is, Mária születésnapja, így tehát inkább innen indul el a szent történet. Március végén, amikor a gyümölcsfák ojtásával foglalatoskodtak régen a hozzáértő emberek, az Istenanya szeplőtelen fogantatását ünnepeli a katolikus világ. Ekkor érkezett meg Gábriel, vagy magyarosan Gábor arkangyal Máriához a nagy hírrel: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni”. És így is lett, az áldott állapotban lévő Mária pedig rokonlátogatásra indult, felkereste unokatestvérét, Erzsébetet. Aki Szent Anna testvérének Eszmériának lánya volt és egy Zakariás nevű, az Abija papi rendbe tartozó férfiúhoz ment feleségül. De gyermekük csak nem akart születni egészen addig, míg a Templomban minden nyolcadik héten szolgáló Zakariásnak is megjelent Gábriel, közölve vele a nagy hírt: meghallgatásra talált a könyörgése: felesége fiút szül neki, és Jánosnak kell majd őt elnevezni.

Tehát két áldott állapotban lévő nő találkozásáról szól ez az ünnep. Egyikük a Megváltót, másikuk pedig annak előfutárát hordta a szíve alatt, s az utóbbi, hónapokkal idősebb magzat „repesett” is Mária megérkezésének pillanatában. Mária amúgy kilencven napig segített a szülés előtt Erzsébetnek, akit korosabb lévén, biztosan jobban megviselt állapota. Az ünnep ikonográfiája a két áldott állapotban lévő nő találkozását mutatja, talán a legszebb magyarországi daarabját MS mester készítette valamikor az 1500-as évek elején.

No de nézzük inkább, mit is jelentett ez az ünnep a múlt századi falun, ahol június végére már megkalapálták, fenték a kaszákat (a sarlós aratás már az 1400-as években kiment a divatból), előkészítettek mindent az aratásra. De ezen a napon előbb templomba, misére mentek, sok helyen a szerszámokkal együtt. Amiket aztán a templom falához támasztva megáldott a pap. Szokásban volt az is, hogy egy rendet levágtak az ünnepen a búzából, ebből készült ezen a napon a „búzaborona” is, amit szerencsére már nem csak a skanzenekben lehet látni.

Sümeg, főoltár (MaNDA)
Sümeg, főoltár (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

És hát az ország minden tájékán a Sarlós Boldogasszony a templombúcsú napja is, minden egyházmegyében ott sorakoznak a Sarlós Boldogasszonynak szentelt templomok, találnak belőlük jócskán archívumunkban is.

Borító: MS mester mesterműve (Wikipédia)

Hagyományőrzés témában
megjelent publikációk