A vég

Pálffy Lajos - 2021. augusztus 5. 11:13

A Bodrog tehát szomorú sorsra jutott, de hát maradt még hét monitorunk, és ott voltak az őrnaszádok, felfegyverzett gőzösök, rohamcsónakok is, egy egész ütőképes haderő. Lett volna, ha nincs a soknemzetiségű legénység, amiben jelentős számban képviselték magukat a szlávok. Jelesül a horvátok, a csehek és a szlovének. Nekik 1918 októberének végén már nem nagyon lehetett parancsolni.

A Bodrog küzdelmét látta Wulff Olaf Richárd is, aki a Barsc őrnaszádon érkezett a helyszínre, de segíteni nem tudott. Érdekes, a korabeli lapok a francia tüzérséget emlegetik támadóként, ami elképzelhető, hiszen a szerb hadsereg 3/4 része megsemmisült a háború során. A flotta új gyülekező helyének Újvidéket jelölték ki, ahol lemondott Ratkovic Marius sorhajókapitány a parancsnokságról. Június 17-én nevezték ki, a stafétabotot a sokat emlegetett Wulff sorhajókapitánynak adta át, és a horvát tisztekkel hazaindult Horvátországba. A horvát és szlovén legénységet aztán Vukováron bocsátották az útjára, de a magyarok már Újvidékről hazamehettek. Közben november elsején megírta a Népszava, hogy a fővárosban tartózkodó hajók (pl.: Körös monitor és Lachs őrnaszád) elismerték egyedüli parancsnokuknak a Nemzeti Tanácsot, és kérték, hogy Sényi Péter korvettkapitány legyen a parancsnokuk. (Akit aztán később tanúként hallgattak ki a Tisza-gyilkosság perében.) Sőt a mindig is baloldali lap szerint a flottilla egységei november elsején éjszaka a Vár és a Parlament elé hajóztak, és ott horgonyt vetettek, hogy így támogassák a forradalom ügyét.

Közben Vukovárra befutott a kereskedelmi flotta megmenekült része is. Amit aztán a monitorok távoztával a szerbek egyszerűen lefoglaltak, tehát eltulajdonítottak. Mert a maradék Dunaflottilla, hat monitor, négy őrnaszád és három felfegyverzett gőzös Budapest felé indult, Wulff pedig a Compó fedélzetén előre ment, hogy felderítse a helyzetet. A flotta végül Ercsiben éjszakázott, majd november 6-án a parton és a hidakon éljenző tömegek kíséretében Óbudára és Újpestre, a téli kikötőbe hajóztak. A németajkú és a cseh legénység ekkor már úton volt hazafelé, de a hajókon rend volt, a megmaradt matrózok engedelmeskedtek a tiszteknek, nem úgy, mit mondjuk a fővárosi pályaudvarokra befutó, az agitátoroktól már a határ átlépése óta lázított csapatoknál történt ez. Ahol a legénység sokszor letépte a tiszti rangjelzéseket, sapkarózsákat, és mindenféle követelésekkel állt elő. Sőt vidéken egyes katonavonatok a vasútállomásokat és környéküket is kifosztották.

A helyzet tehát nem volt egyszerű, a kormány délután pedig ki mást, mint Linder Béla botcsinálta hadügyminisztert küldte ki a Dunaflottillához Óbudára. Akit azért lelkes beszéde után háromszoros hurrával jutalmaztak, erre ő demokratikus módon kezet fogott mindenkivel. A Dunaflottilla ezzel pedig feloszlott, 1919-ben, a vörös diktatúra idején Dunaőrség néven szolgált tovább. Linder Béla még három napig volt hadügyminiszter, aztán a béketárgyalások előkészítésével foglakozott, szintén kevés sikerrel. Végül a megszállt Pécs szerbek által támogatott polgármestereként tűnik fel, de ez már egy másik történet.

Borító: A Szamos a Körös és a Lajta monitorok (alfahir.hu)