Aki Bujákon találta meg Nagybányát

Pálffy Lajos - 2022. október 13. 10:11

A 150 esztendeje, ezen a napon született Glatz Oszkár pedig Nagybányába szeretett először bele, aztán mégis vagy negyven esztendeig Bujákon, ebben a kis nógrádi faluban festette a helybelieket. Még műterme sem volt, a szobában állította fel festőállványát.

A Pesten, 1872-ben, polgári családban világra jövő Glatz Oszkár felsőfokú képzőművészeti tanulmányait Bécsben kezdte el. Innen a mások által is megjárt úton Münchenbe, Hollósy Simon iskolájába került 1892-ben, majd egy esztendő múlva már a művészetek akkori fővárosában, Párizsban találjuk a Julian Akadémián. De még a szerveződő nagybányai művésztelepre is tanulni ment 1896-ban, pedig Hollósy és Réti István mellett őt is az alapítók között szokták emlegetni. S valóban, alaposan ki is vette a részét a szervezésből, de beült a „diákok” közé is rajzolni. Akiket kezdetben Thorma János és Réti István korrigált. Nagybányán 1897-ben a Rozsály hegyet nézte ki magának, felment felszerelésével vagy 1000 méterre egy erdészházba, és hetekig ott dolgozott. Itt született az Est a havason című 180 x 280 centiméteres vászna is, amivel nagy sikert aratott.

Aztán valahogy elmaradt Nagybányáról, de valami hasonlóan festői helyet keresett közelebb a fővároshoz. Így jutott el 1908-ban Ecseg felől gyalogosan a nógrádi Bujákra, s ahogy lepillantott a völgyben elnyúló falura, mindjárt tudta, hogy megtalálta a helyét. Megtalálta aztán a helyét a művészeti életben is. Nagybányai tájaival, életképeivel a sikeres festők közé került, rajzolt íróportréival (Gárdonyi, a pipázó, nagypocakú Mikszáth, Eötvös Károly) pedig tovább öregbítette a hírnevét. 1901-ben feleségül vette Wildner Mária Karolinát, aki képzett festő volt. 1910-ben együtt állítottak ki a Nemzeti Szalonban. Glatz 1912-től 1936-ig a Képzőművészeti Főiskolán is oktatott, nem maradt ki a fővárosi művészeti életből, járt a Japán Kávéházba és részt vett a Szinyei Társaság megalapításában is. De otthon igazán Bujákon érezte magát.

Vagy negyven esztendeig töltötte az esztendő meghatározó részét a népviseletéről is híres faluban, ahol közszeretetnek örvendett. A táj mellett az embereket is festette, talán a legismertebb modellje az 1922-es születésű Sáfrány Erzsébet, azaz Szép Böske volt. Akit karon ülő korától egészen felnőtté válásáig többször is megfestett. De feltűnnek a képein a többgenerációs családok, a paraszti élet hétköznapjai és ünnepei is. Talán ez a kiegyensúlyozott lét, a nyugodt körülmények is kellettek ahhoz, hogy azt a szép kort megélje. Mert 1958 februárjában, 86 éves korában halt meg a fővárosban. Előtte hat esztendővel életművéért a Kossuth-díjat is megkapta.

Borító: Gyenes Lajos portréja Glatz Oszkárról (Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont CC BY-NC-ND)