ÉVFORDULÓ SOROZAT

Amikor utoljára ránk támadt a Vibrio cholerae

Amikor utoljára ránk támadt a Vibrio cholerae

- 2022. szeptember 14. 6:44

Éppen 150 esztendeje, hogy ezen a koraőszi napon kitört hazánk korábbi nagy tömegjárványa, amelyben, mivel akkoriban már elég hatékony volt az államigazgatás, tudhatjuk, hogy 181 672 ember halt meg hivatalosan. Mások ezt a számot negyedmillióra teszik.

Természetesen a koleráról van szó, ami amúgy 1831-ben érte el először az ország területét és okozott nagy pusztítást. 270 ezerre teszik akkor a halottak számát, akik között ott volt a nagy reformer és nyelvújító, Kazinczy Ferenc is. Aki még sok nagy dolgot tehetett volna meg, de nem volt elég elővigyázatos, és kolera baktériumokkal (Vibrio cholerae) szennyezett vizet ivott, vagy gyümölcsöt evett. 150 évvel ezelőtt talán nem is kellett volna óhatatlanul meghalnia a fertőzés után, hiszen ekkor már klórvíz ivásával enyhítették a tüneteket és csökkentették a mortalitást. De megint túlságosan előre szaladtunk, nézzük meg inkább, hol volt a járvány fészke, hogyan érte el az Európát.

A mohácsi kolerakórház az 1890-es években (Csorba Győző Könyvtár PDM)

Érdekes, a kolerát nem a mindenféle kórságokat behurcoló hajósok hozták magukkal Európa kikötőjébe, hanem az a végtelen Oroszországon át érkezett a Kárpátokon át Magyarországra. Ezért is pusztíthatott leginkább 1831-ben Máramarosban és a környező vármegyékben. Ahol fokhagymával, füstöléssel, pálinkába áztatott borókával és ecetes dörzsöléssel védekeztek, és a hatóságok fertőtlenítő intézkedései (mész szórása) az alacsony sorban élőket lázadásra késztette. Azt hitték, maguk a hivatalnokok, orvosok mérgezik meg őket. Ilyen 1872-ben már nem fordult elő, viszont a még mindig meglévő higiéniai hiányosságok segítették a kór terjedését. A kórét, amely szereti a mocskot, és ami valahonnan a Gangesz környékéről indult hódító útjára.

A zsámbéki koleratemető nagykeresztje (Zsámbéki Közművelődési Intézet és Könyvtár PDM)

A tünetek kezdetben egy alapos gyomorrontáséhoz hasonlítottak, csakhogy nem tudott kitisztulni a szervezet, folytatódott a hányás és a hasmenés egészen addig, míg a végtagok is görcsbe álltak, a vizelet elválasztás leállt, a vér megsűrűsödött és kiszáradásban meghalt a beteg, akibe képtelenek voltak belediktálni akár fél pohár vizet is, azonnal kijött minden belőle. A Robert Koch által 1884-ben aztán leírt kórokozó a tévedésekkel szemben emberről közvetlenül emberre nem terjedt, viszont ott volt a kutakban, amiből fertőzöttek ittak. Ott volt a gyümölcsben, amit egy fertőzött megfogott. Jó eséllyel terjedt kezdetben a sűrűn lakott helyeken (1832-ben New Yorkban és Philadelphiában tombolt), vagy ott, ahol sok ember megfordul. A mekkai zarándoklatokon keresztül az 1800-as évek másodok felében milliók halálát okozta.

Koleráról szóló pesti röplap, az 1831-es járvány idejéből (Budapesti Történeti Múzeum CC BY-NC-ND)

Tehát 1872. szeptember 14-én Rahóról jelentették a hatóságok az első, azonosított megbetegedést. Lónyay Menyhért kormánya pedig komolyan vette a dolgot, azonnal orvosokat küldtek a helyszínre ahová elegendő mennyiségű, ingyenes meszes fertőtlenítőszer is érkezett. Gyülekezési tilalmat is bevezettek, tisztálkodási felhívásokat tettek közzé és alkalmazták a már említett klórvizet is, így is 431.406 volt a hivatalos megbetegedések száma.

Kolera elleni recept 1831-ből (Budapesti Történeti Múzeum CC BY-NC-ND)

A járványhelyzetet végül 1874. január 16-án fújták le, azóta legközelebb a Duna-deltában, 1986-87-ben észlelték a betegséget, ami 2017-ben is felütötte a fejét, Jemenben. Hétfői hír, hogy ezúttal Szíriában, Damaszkusz és Aleppo térségében ütötte fel a fejét a járvány a szennyezett ivóvíz miatt. Még egy jégkockákat gyártó üzemet is be kellett zárni emiatt.

Borító: A Vibrio cholerae baktérium (Wikipédia)