Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedetiről

Pálffy Lajos - 2019. december 17. 11:53

Botond vitéz, avagy vezér után egy másik erős emberrel, Toldi Miklóssal is foglalkoznunk kell. Akiről már konkrétabb források, oklevelek is maradtak fenn, nem csak a Képes krónika sorai. Ezekből viszont nem derül ki Arany János által is megénekelt rettentő ereje, kalandvágya viszont igen.

1574-ben, Debrecen városában jelent meg Ilosvai Selymes Péter Toldi Miklós tetteit taglaló híres munkája (Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedetiről és bajnokságáról való história), aminek java része egészen bizonyosan a nép ajkán kétszáz éven át megőrzött és tovább adott történet volt. De szerencsére más írott források is vannak a bihari Toldi famíliáról, a kisbirtokos családról, ahová 1320 körül születhetett Miklós. Aki az apjától tanulhatta el a katonamesterséget, aztán e tudását Meggyesi Simon ispán familiárisaként több vármegyében is gyarapíthatta, kamatoztathatta. Sőt, 1351-ben már sárosi, majd pozsonyi alispánként is működhetett, és viselhette a pozsonyi várnagy címét is, ami nem csekély tehetségről tesz tanúbizonyságot. Aztán az évtized vége felé már egy hatalmasabb úr, Váradi Miklós esztergomi érsek szolgálatába áll. Aki el is küldi 1359-ben fontos küldetésben a Mediciek által irányított köztársaságba, Firenzébe, ahonnan két oroszlánkölyköt kell Esztergomba szállítania.

De ekkor már otthonosan forgolódik Nagy Lajos udvarában is, akit az 1351-es nápolyi hadjáratból ismerhet, ahol még Meggyesi bandériumában szolgált. 1363-ban aztán az itáliai dolgokat mindig szemmel tartó király Toldit egy kisebb sereggel az új pápa, a bencés szerzetesből legfőbb pappá, avagy Isten szolgálóinak a szolgájává lett V. Orbán szolgálatára küldi. Aki 1367-ben aztán véget vetve a „fogságnak” vissza is tér majd a Szentszékkel együtt Avignonból az örök városba, Rómába. Toldi aztán igazi zsoldosvezérként, condottieriként vezeti a nemzetközi legénységű „fehér csapatot”, amelyet aztán egy rivális német sereg ver tönkre majd 1365 nyarán. De Toldi megússza a kalandot és egy év múlva a király már Gömör ispánjává is teszi. A tisztséget öt esztendeig bírja, aztán Zalában és Szabolcsban lesz ispán, a király képe, főhivatalnok.

És az sem mellékes, hogy csillaga Zsigmond alatt sem hanyatlik le, sőt, 1388-ban a szoknyabolond királytól, jövendő német-római császártól a szatmári Darócot és annak vámját kapja meg szolgálataiért. Amit nem sokkal halála előtt, 1390 elején a bihari Bátorra cserél az öreg vitéz. Aki ezek szerint, mint megannyi más embertársa, hazaindult a szülőföldjére meghalni. Hogy aztán elbírta-e a nagynak képzelt malomkövet, azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy alkalom adtán kiállhatott egy cseh vitézzel. Már csak azért is, mert taljánföldön tanulhatott néhány ravasz vágást, ami biztosan meglepetést okozott a csehnek.

Borító: Szobra a Nemzeti Múzeum előtt (mnm.hu)