ELSÜLLYEDT VILÁGOK SOROZAT

Az ördög bibliája falun

Az ördög bibliája falun

- 2021. augusztus 6. 11:22

Hogy aztán ne mindig csak a munkáról legyen szó, az Elsüllyedt világok sorozat most a falusi élet könnyebbik részéről, a pihenésről és a kikapcsolódásról szóló írásokkal folytatódik. Amely cikkek koránt sem lesznek olyan számosak, mint a paraszti munkát, vagy legutóbb az azt segítő szerkezeteket, gépezeteket bemutató szövegek.

Már csak azért sem, mert az a földműves, aki „ötről hatra akart jutni”, bizony az esztendő nagyobbik részében dolgozott „látástól vakulásig”, tehát hajnaltól sötétedésig. Mert ahogyan ez korábban, a sorozat hónapokról, az azok alatt elvégzendő munkákról szóló cikkeiben végig is vettük, mindig volt valami tennivaló a földeken, az erdőn, a szőlőben, az ólaknál, istállóknál, vagy egyszerűen a ház körül. Ha évszakok szerint nézzük ezt, akkor talán a tél volt az, amikor az állatokat tartó falusi kicsit szusszanhatott, fellélegezhetett. Nem véletlenül erre az időszakra tették az esküvőket, a szervezők a gazdatanfolyamokat, képzéseket. Ekkor adták elő a kocsmák nagytermeiben, a templomokban a különféle színdarabokat, misztériumjátékokat. Ekkor volt az ideje a rokonlátogatásoknak, utazásoknak is. Este a kocsmában, vagy ritkábban a konyhában pedig előkerült a kártya is, amelyet aztán nem véletlenül nevezett el az ördög bibliájának a magyar.

A kártyázás, vagy úgy általában a szerencsejátékok eredetét valahol az ókorban kellene keresgélnünk, talán éppen a katonáskodás környékén. Hiszen ez a réteg az, amelyik arra van szorítva, hogy valamivel el kell ütnie az időt. Már amikor nincs őrségben, gyakorlaton, és a felszerelése is rendben van, hát előkerül a kocka, vagy a kártya. S mint fentebb láthattuk, a falusi embernek ilyen problémája nem nagyon volt, ezért hát a kártyázás, a szerencsejáték is inkább munka után, este vagy ünnepeken, vasárnap zajlott. Színtere jellemzően a kocsma, vendéglő volt, annak is sokszor a különterme, „kártyaszobája”. A játékosok mellett itt ültek, ácsorogtak a kibicek is, akik aztán ha a játékosok engedték, hangosan kommentálták a történteket. A 19.-20. század a kártyajátékok reneszánszát hozta el, már az 1800-as évek második felében a falu férfinépe is rendesen kártyázott. Mégpedig az 1836-ban, Schneider József által megrajzolt, összeállított „magyar kártyával”, amely Schiller 1804-es, Tell Vilmosról szóló drámája nyomán az 1291-es svájci államszövetség kialakításán munkálkodó szabadsághősöket sorakoztatta fel, mint figurákat.

A 19. század végének, 20. század elejének mára elfelejtett játéka volt például a kaláber, a durák, a ferbli, vagy a máriás. Aztán az ulti és a snapszer, no és a szerencsén alapuló fájer átvette a hatalmat. A falusi értelmiség, a nadrágos emberek: a pap, a jegyző és a tanító a sakk és az ulti mellett nemritkán tarokkozni is megtanult. Ők természetesen nem a füstös kocsmában játszottak. Az megmaradt a „gatyásoknak”, akik azért vasárnap elővették az ünnepi ruhát, és abban mentek az ebéd utáni szunyókálás után kártyázni is. Nem volt jellemző, hogy pénzben játszottak volna, a vesztes esetleg egy kör italra hívta meg a többieket. A 20. század második fele sokfelé a „négyes snapszer” egyeduralmát hozta, de ennek kettes és hármas változata is elterjedt volt. Az ulti a század végére lassan kikopott a kocsmákból, aztán manapság a falusi kocsmáknak is befellegzett. Így kártyázni is elfelejtünk szépen lassan majd, ez csak természetes.

Borító: Az urak szállodában kártyáznak (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Elsüllyedt világok sorozat

A tweed titka
2021. október 22. 10:14

Cél a hal III.
2021. október 15. 8:16

Cél a hal II.
2021. október 8. 9:51

Cél a hal I.
2021. október 1. 8:09

Táncos teapartyk
2021. szeptember 17. 8:14

Jött, látott és győzött a foci
2021. szeptember 10. 10:45

Telire vagy tarolásra
2021. augusztus 27. 10:21