Az U 47-est lerohanták

Pálffy Lajos - 2020. április 27. 11:20

Az U 47-essel aztán lezárjuk tengeralattjárós sorozatunkat. Amely már így is talán túl hosszúra nyúlt. De ha visszaemlékeznek, kevés olyan hajóval találkozhattak, amivel nem történt semmi említésre méltó, elolvasásra érdemes. Nos, mint az alábbiakból is kiderül, az U 47-es sem eme hajók közé sorolható.

Az U 47-es is német hajó volt, tervezésileg, no és első időkben, az 1916. július 4-i szolgálatba állása után német legénység is szolgált rajta. Aztán egy év múlva átvette a Monarchia, de annyira elhasználódott állapotban volt már, hogy rögtön hajócsavar cserével nagyjavításra kellett vinni. Aztán Brioniból Cattaro felé tartva négy mázsa gázolaj folyt el egyik tartályából, azt is javítani kellett. Így csak szeptember 26-án indulhatott el első bevetésére, de egy-egy ellenséges tengeralattjáró felbukkanása után végrehajtott vészmerülések mind a két dízelmotort „hazavágták”. Így aztán három napot izgulhattak a felszínen, miközben a motorokat megjavították. Végül október 4-én jutottak el Málta térségébe, ahol egy brit csatahajót pillantottak meg. A merülésben tervezett támadás során aztán az elektromotorok adták meg magukat, így a nagy zsákmány elúszott, képletesen és szó szerint is. És haza is indultak, de 17-én még felszíni manőverezéssel, nagy ügyesen kikerülték egy ellenséges tengeralattjáró három torpedóját.

Aztán sikeresen befutottak a cattarói öböl Gjenovic nevű kikötőjébe, ahonnan decemberig csak néhány őrjáratra futottak ki, majd egy hónapos javítás következett Pólában. A második nagy bevetés 1918. január 3-án indult, Cerigotto, azaz a görög Antiküthéra szigete mellett megtorpedózták a Mica nevű francia gőzöst. A következő támadásuk január 15-én sikertelenül végződött, még jó hogy megúszták a cserében kapott három vízibombát és a kiadós ágyútüzet. Közben elromlott a tájoló, és a torony szigetelése is ereszteni kezdett, így mehettek is Pólába, a szokásos nagyjavításra. A harmadik nagy bevetés során május 8-án találkoztak Máltánál a német U 22-es búvárhajóval, majd két nap múlva megtorpedózták a brit Itinda nevű gőzöst. Ezután sikeresen haza is tértek, majd néhány őrjáratra az olasz és az albán partok elé lettek vezényelve.

Egy kidokkolásos nagyjavítás után, július 26-án jött el az U 47-es nagy pillanata, mikor az albán partoknál torpedót lőtt ki a francia Le Verrier tengeralattjáróra, ami viszonzásul lerohanta. A furcsa támadás során megsérült az U 47-es periszkópja, a tornyon lévő búvónyílás és a hajó jobb oldala. A pólai nagyjavítás után szeptember 17-én, az albán partok előtt kerülhetett sor a visszavágásra, mikor is a tenger fenekére küldték torpedóval a mitológiai nevű Circe búvárhajót, kimentve a támadás egyetlen francia túlélőjét. Aztán már néhány kisebb eseménytelen őrjáraton kívül más nem történt a Nagy Háború végéig az U 47-essel. Amit végül naná, hogy a franciák kaptak meg, és szét is bontottak darabjaira.

(A Monarchia haditengerészetét bemutató sorozatunk a rombolókkal folytatódik a továbbiakban.)

Borító: Két „német” típusú búvárhajó az Amprithite oldalához kötve a cattarói öbölben (Wikimédia)