Az utolsó aranyágacska

Pálffy Lajos - 2017. szeptember 18. 9:46

“Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük.”

II. András erőteljes férfiú volt, háromszor is megnősült élete folyamán. Harmadik feleségét, Estei Beatrixot egy itáliai zarándoklaton ismerte meg, aki már a Szentföldet is megjárt király halála után, IV. Béla elöl menekülvén Németföldön szülte meg István nevű gyermekét. István herceg Velencében nőtt fel, itt is vette feleségül 1263-ban a dallamos nevű patríciuslányt, Marosini Tomasinát. István herceg ugyan 1271-ben meghalt, de özvegye sosem felejtette el, hogy gyermekük, András igényt támaszthat a magyar trónra. A IV. Kun László alatti és utáni anarchia pedig realizálta is ezt az igényt. Ugyan András korábban már kétszer is próbálkozott László ellenében a déli tartományurak segítségével, de László halála után végül Habsburg Albert fogságából, Bécsből kellett elszöktetni.

A Szent Koronát a szökést szervező Ladomér esztergomi érsek helyezte Székesfehérváron a fejére 1290. július 23-án. De persze a koronával a fején akkoriban még nem lett automatikusan az ország ura, ezt András is hamar megtapasztalhatta. Legelőször a pápa, majd korábbi fogva tartója, Albert jelentette be igényét a trónra, de Mária nápolyi királyné, V. István lánya is bejelentette, fia, Martell Károly a Szent Korona jogos tulajdonosa. Sőt, Mária és fia élénk birtokadományozásokba is kezdtek a délvidéki Subicsok, Dragutinok és persze a Kőszegiek javára. Martell Károly aztán 1295-ben meghalt, így fiára, Carobertóra szállt a trónigény.  András mindeközben teljesen hiábavalóan gyürkőzött a tartományurakkal, a Kőszegiek és a felemelkedő Csák Máté (északi szomszédunknál jelenleg szlovák szabadsághős Matej Čak néven) nem hódolt be. Így András a kisebb, feltörekvő oligarchák között, az egyháznál és a városokban keresett szövetségeseket. Ez azonban már 11 éves uralkodásának a második felére esik.

Közben ugyanis a Habsburgok igényeivel is foglalkoznia kellett. Habsburg Rudolf német király ugyanis IV. Béla hűbéri felajánlására hivatkozva (a tatároktól szorongatott király tényleg tett ilyent), fiának, a már emlegetett Albertnek szánta a magyar trónt. Ezen a fronton Rudolf halála és némi erődemonstráció után az Alberttel Haimburgban kötött béke hozta meg a megoldást. Mire aztán a szükséges erő is meglett volna a királyi hatalom helyreállítására, letört az Árpád-ház fájáról az utolsó, még élő aranyágacska, András 1301. január 14-én hirtelen meghalt. Előtte nap még birtokokat adományozott a margitszigeti apácáknak, aztán egyszerre csak vége lett. És vele együtt vége lett az Árpád-ház uralmának is, fia nem született, egy szem lánya, Erzsébet pedig a családi hagyományt (is) követve zárdába vonult, és ott is halt meg 1338-ban.