Bauer Sándor égő áldozata

Pálffy Lajos - 2019. január 23. 12:48

Ötven éve halt meg a Honvéd Kórház égési osztályán a 16 esztendős Bauer Sándor, aki Jan Palach példáját követve felgyújtotta magát a Nemzeti Múzeum előtt. Tette ezt tudatosan, készülve az ilyen figyelemfelkeltő halálra, ugyanakkor a hatóságok már az első hírben egy korábbi öngyilkossági kísérletét emlegették.

Bauer Sándor 1952. február 21-én született és a Józsefvárosban nőtt fel. A Sándor keresztnevet az MSZMP pártgarázsában autószerelőként dolgozó apa azért is adhatta finak, mert előző házasságából született szintén Sándor nevű gyermeke orosz fogságba esett és eltűnt Budapest ostroma során. Az ő története mellett egy a gulágra hurcolt nagybácsi szenvedése is erősen élhetett a családban, de az 1956-os események, többek között a lakásuk rommá lövése is hozzájárult ahhoz, hogy Bauer Sándor ellenséget lásson az oroszokban és a kommunista vezetőkben. Ezt a véleményét aztán nem is rejtette a véka alá, mikor házuk pincéjében összejött a barátaival. Ahol beszélgettek, súlyzókkal gyúrtak, de néha lányokkal táncoltak is. Az itt tett kijelentéseit használták aztán fel arra, hogy két barátját hosszas kihallgatások után végül jelentési kötelezettség elmulasztása miatt figyelmeztetésben részesítsék.

Mert mindezt az akkori törvények szerint jelenteniük kellett volna, legelőbb a Gálvölgyi János által a Csinibabában oly meggyőzően alakított műbőr kalapos házbizalminak. Bauer Sándor ugyan erdész szeretett volna lenni, de nem vették fel, így apja autószerelőnek íratta be. A kifogástalan magaviseletű és jó tanulmányi eredményeket mutató ifjú sokat olvasott, a történelem mellett a politika is érdekelte. Még az is lehet, hogy a Szabad Európa Rádiót is hallgatták otthon, de Jan Palach január 16-i tettéről a hazai sajtóból is értesülhetett. A vietnami buddhista szerzetesek példájára cselekvő Palach három napig szenvedett, Bauer talán éppen vasárnapi halálhírére határozta el magát, hogy követi példáját. Ezt a napot jórészt nagyanyjánál töltötte, akinek új szerelméről mesélt, kit majd el fog venni feleségül. Aztán hétfőn táskájában benzines üvegekkel bevillamosozott a Kálvin térig, majd a Nemzeti Múzeum előtt alaposan lelocsolta a palackokból ruházatát, végül kezében két nemzetiszínű papírzászlócskát tartva gyufát gyújtott.

Egy szabadságos szakaszvezető először azt hitte, valami filmet forgatnak, de aztán már lángolt az egész ember. Az esetnek legalább száz tanúja volt, ez a fotókat is készítő katona és egy orvostanhallgató eszmélt legelőször és földre lökve, kabáttal próbálták oltani a meglepően nyugodt, vélhetően sokkos önkéntes mártírt. Bauer testfelületének 70 százaléka megégett, jórészt harmadfokú égési sérülései voltak, így még a mai, fejlett orvostudomány sem tudta volna megmenteni. A Honvéd Kórházba szállították, ahol iszonyatos kínjai ellenére azonnal megkezdték kihallgatását. Elkobozták szüleinek és barátainak írott búcsúleveleit, sőt, a halála előtti estén, mivel „barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett és ezt a felfogását széles körben terjesztette”, letartóztatták.

Halála után pedig beindult a gépezet, hogy bemocskoljanak, vagy eltüntessenek mindent, ami Bauer Sándorhoz kötődik. A sajtóban ideggyengeséggel, labilis alkattal, tudatzavarral is vádolták, szüleit, barátait megfélemlítették, de még az új köztemetőben lévő sírját is figyelték sokáig. Tanultak a prágai eseményekből, ahol nyolcszázezres tüntetés lett Jan Palach temetéséből. Itthon sikerrel jártak, mártíromságáról csak kevesen tudtak, elégtételt csak a diktatúra bukása után kaphatott.

Borító: Józsefvárosi szobra (Wikipédia)