Beolvasztották a Mária Teréziát és a Budapestet is

Pálffy Lajos - 2019. június 26. 10:17

1885 és 1890 között tehát összesen 19,7 millió aranykorona jutott új hajókra és azok felfegyverzésére. Nem sok pénz, de az elkövetkező években még ennél is kevesebbet szántak erre a célra a bécsi és pesti parlamentek. Pedig már zajlott a fegyverkezési verseny, ezekben az években dőlt el, hogy ki lesz az úr a beltengereken.

A Földközi-tenger uralására pedig végső soron mégis csak csatahajók kellettek volna, így aztán először a Tegetthoff nevű „kazamatahajót” (a fix ágyúkat egy-egy helyre gyűjtötték össze, tüzeléskor a hajóval céloztak) építették át. Új meghajtást és ágyútornyokat is kapott, de páncélvédelmet már nem. Ugyanakkor elkészült két nagy cirkáló is, a Ferenc József (1891) és az Erzsébet királyné (1893), de ezekből is kispórolták az anyagot, páncélt csak a kazánházhoz és a lőszerkamrához raktak fel. 1893-ban aztán végre vízre bocsájtották Triesztben a Mária Teréziát, a kor követelményeinek jórészt megfelelő csatahajót is (SMS Kaiserin und Königin Maria Theresia), amely 18,9 csomóval „repesztett” már, 6000 tonna vizet szorított ki, oldalpáncélzata pedig tíz centi vastag volt. A 450 fős legénység többek között egy-egy toronyban, két 24 milliméteres Krupp-ágyút kezelt a többi számos kisebb löveg mellett. De még itt is voltak kazamatákba rakott ágyúk, 1911-től hátrább is lett sorolva, állomáshajóként szolgált, később német tengeralattjárók legénysége lakott benne. Végül a Nagy Háború után az angolok kapták meg, akik eladták ócskavasnak. Elba szigeténél vágták szét és olvasztották be.

No de ennyi részlet után szólni kell a Mária Teréziával egy időben, a Sterneck admirális által felhajtott 1,5 millió koronából készülő „partvédő” csatahajóról is. A 1893-tól épülő Budapest, a Monarchia és a Bécs 5600 tonnás vízkiszorításúak voltak, de már 250-270 milliméteres páncélt cipeltek magukon. És itt is Kruppék készítették el a toronyban elhelyezett 24 centiméteres lövegeket. (Közülük a Budapest végezte a Mária Teréziához nagyon hasonlóan. Harci bevetések után a háború végére a német tengeralattjárósok lakóhajója lett, majd mint hadizsákmány, az angoloké. Akik eladták és a Budapestet is Elbán vágták szét és olvasztották be.) Sterneck 1898-ban halt meg, de még megrendelte három csatahajó terveit, és hozzáláttak három „missziócirkáló”, a Zenta, az Aspern és a Szigetvár építéséhez is. 1895-ban pedig lefektették a flotta akkori büszkeségének, a VI. Károly császár csatahajónak a gerincét is, ami a mi III. Károly királyunkról (1711-1740) lett elnevezve.

És sorra épültek a másodosztályú torpedónaszádok (Adler, Falke, Sperber, Elster), amik partközeli feladatokra voltak csak alkalmasak. 1891-re már 22 ilyen állt rendelkezésre, 1897 és 1899 között pedig megépült a kicsit nagyobb Viper és Natter is, amit 1896-ban a Satellit és a Magent vízre bocsájtása követett.

Borító: Az S.M.S. Viribus Unitis hadihajó reflektorozza a vizet a pólai hadikikötőben (Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár CC BY)