Dologgal teli október

Pálffy Lajos - 2017. november 20. 11:54

Október talán a földművesek életében az egyik legsűrűbb, ha nem a legsűrűbb hónap volt. Az aratás kivételével ekkor még javában zajlott a termények betakarítása, ugyanakkor megkezdődött a földek trágyázása és szántása is.

A cikk illusztrációjául kiválasztott sármelléki parasztcsalád apraja és nagyja is sokat dolgozott ebben a hónapban. Míg a „nagyfiú” az iskolában volt, édesanya mellett el csetlett-botlott az a kislány is kinn a földeken. Már ha nem volt a családban olyasvalaki, aki már kora, vagy éppen betegsége miatt nem tudott részt venni a betakarításban. Mert az öregek októberben inkább a pajtába, kamrába megérkező kukorica, tökök, babok és répák feldolgozásával voltak elfoglalva, de azért tudtak vigyázni a kisgyermekekre is, míg anyjuk és apjuk a nehéz fizikai munkát végezte. Amihez aztán a tanítás után a munkabíró gyerekek is csatlakoztak, legyenek akár fiúk, vagy lányok, ebben teljes volt az egyenjogúság.

Az októberi, gyakran már esős napokra esett a takarmányrépák betakarítása, és ha nem volt helyük a kamrában, akkor jöhetett a vermelés. A répákat leveleiknél, vagy ahogy falun mondták, száruknál fogva, kézzel húzták ki a földből, majd a leveleket levágva kupacokba rakták. Ezek kerültek fel a szekérre, mikor a legelőről hazajöttek a tehenek. Otthon aztán általában már jócskán estébe fordult az idő, amikor a szekér lerakásával végeztek. A vermeléshez, ha arra került a sor, először is ástak egy téglalap alakú gödröt, amit aztán jól kibéleltek szalmával. Ebbe rakták aztán szabályos halomba egyenként a takarmányrépákat, amit „burgondinak” neveztek Vas megyében és másfelé is. Aztán amikor készen volt a kazal alakú réparakás, több réteg szalmával és földdel is be lett fedve. Amit aztán ha rákerült a sor, egy kis helyen megbontottak, kiszedték a kellő mennyiséget, majd visszatették a takarást.

Az őszi szántásra általában a trágyázás után, október vége felé került sor. A trágyázás, ahogy a nevében is benne van, az istállókban az év során összegyűlt, szalmával kevert, összeérett tehéntrágya kihordása volt a földekre. Amikről már be volt takarítva a termés, esős időben pedig növésnek indult rajtuk a gaz is. A trágyát közvetlenül a szekérről hintették el, vagy kupacokba lerakták és később szórták szét. Ezután jött a szántás, amit a tehetősebbek lovakkal, az átlagember tehenekkel végzett. Ez meglehetősen kimerítő, tipikus férfimunka volt, de háború idején a nők is végeztek. Az erő mellett ügyesség is kellett az igás állatok megfelelő vezetésére, az eke kezelésére a fordulóknál. A kültelki munkák mellett aztán adódtak feladatok a kiskertben és a gyümölcsösben is. A korán jelentkező fagyok ellen a maradék paprikát, paradicsomot „sátrakkal” védték, rossz lepedőkkel, ruhadarabokkal takarták le ameddig lehetett. A hűvös kamrába, pincébe került a sárga- és a fehérrépa, a zeller és a karalábé is, az előbbieket általában egy ládában homokkal is betakarták. A kamrák polcain, vagy a pincékben végezték az almák és a körték is, amik aztán többnyire tavaszig fogyaszthatók maradtak.

Valahogy így pergett le az október, kérem, írják meg, ha valami fontos dolgot kihagytam volna.

Borító: Ami a legnehezebb volt: a szántás (MaNDA adatbázis)