Egy elfelejtett történész élet(műv)e II.

Egy elfelejtett történész élet(műv)e II.

- 2019. október 3. 9:41

Vajon megismerhető-e valaki a művei alapján, ha személyiségéről, alakjáról, modoráról, családjáról, közvetlen tetteiről már nincsenek adataink, forrásaink? Eltűnhet-e a köztudatból egy rendszeresen, sokat publikáló alkotó és ismert közösségi, hitéleti személy? Miképp szakította meg a holokauszt a magyar zsidó szellemi élet XIX. század óta tartó folyamatos fejlődését és virágzását alig pár hónap alatt? Leginkább a kérdések sorakoznak Groszmann Zsigmond rabbi és történész életművét kutatva.

Groszmann Zsigmond az első, a zsidó vallással kapcsolatos publikációk után fordult a történeti kutatások felé és a háborús évek alatt tette közzé meghatározó tanulmányait. Kutatási területe elősorban a XIX. századi a pesti (később budapesti) zsidóság története volt, s ezen belül Groszmann lett a közösségi szervezet kialakulásának szakértője. Hitközségi alkalmazottként a levéltár szorgalmas búvára volt. Ő volt a budapesti zsidóság létrejöttének legalaposabb krónikása, aki elfogulatlanul tekintett rabbinus elődjeire, a hitközségi vezetőkre; s közössége fejlődéstörténetét követte és publikálta kronologikus rendben. Cikkeinek folyamatosan adott helyet az Egyenlőség, később a Libanon is, s 1918 után az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve is közölte hosszabb történelmi tanulmányait.

Groszmann rabbipozícióját hitközségi szavazáson 1926 februárjában véglegesítették, s róla az 1515 szavazóból 1231-en szavaztak igennel, és mindössze 32-en nem-mel. Tevékenysége kiterjedt a női istentiszteletek vezetésére, amikor azt a Dohány templom főrabbija, dr. Hevesi Simon nem tudta ellátni. Gyakran említi a napisajtó temetői beszédeit, ő temette – a napjainkra elfeledett, nagyszerű hitközségi elnököt – Léderer Sándort, és később rabbi-mentorát, Hevesi Simont is. A hitközségi életben biztos, ám nem látványos pozícióval rendelkezett: irodaigazgatóként a rabbisági adminisztráció ügyeit látta el a huszas évektől kezdve haláláig. Számítottak rá, amikor a magyar zsidóság felsőházi képviselőjének megválasztása került terítékre (1927. január), de akkor is, ha emlékbeszédeket kellett megtartani bárhol az országban. Az 1907 júniusában alakult és 1950-ben megszűnt Országos Rabbi Egyesületnek előbb tagja, majd Hevesi halála (1943. február 1.) után annak elnöke lett.

Groszmann egyik visszatérítési ügye. (Ujság, 1926. január 29.)

A korszak és a zsidó szokásokhoz képest is későn szánta el magát a családalapításra, csak 39 évesen, 1919. november 25-én vezette hüpe, esküvői baldachin alá nála 19 évvel fiatalabb választottját, Deutelbaum Erzsébetet, Deutelbaum Manó és Milch Ida lányát. A pár akkor a Nefelejts utca 50. szám alatt lakott, s csak Groszmann jövedelmének növekedése után költöztek a Teréz körút 4. szám alá. Az ifjú asszonyt a családban Böskének becézték, és 1920. augusztus 25-én adott életet Miklós fiuknak, majd 1924. február 24-én Edit lányuknak. Miklós az 1940-es évek elején az Egyesült Államokba emigrált, s három gyermeke született: Elaine, Ruth és Stefan. Groszmann Editet Deutsch Endre vette feleségül, s rokonuk, Cyndi Norwitz ismeretei szerint Editet várandósan Komáromból deportálták Auschwitzba, ahonnan nem tért vissza többé.

Groszmann Zsigmond túlélve a budapesti gettó borzalmait 1945. április 30-án hunyt el, a dokumentumok tanúsága szerint májzsugorban, de feltételezhető, hogy a gettóban való nyomorgás alatt támadta meg valamilyen akkor gyógyíthatatlan betegség. Felesége, Böske a háború után férjhez ment az özvegy Szappanos Pálhoz és az Egyesült Államokban, Bostonban telepedtek le, Szappanos három gyermekével. Később elváltak, és Böske az 1980-as években halt meg Maryland államban.

Yad Vashem dokumentum Edit haláláról

Groszmann Zsigmond könyvei:
• A recepciós mozgalom története 1915. (Különlenyomat az Egyenlőség 1915. október 31-ik recepciós emlékszámából)
• A pesti zsinagóga, 1915 (Különlenyomat az Egyenlőség 1915. december 12-iki és december 19-iki számaiból)
• A magyar zsidók V. Ferdinánd alatt, 1916.
• Magyar zsidók a XIX. század közepén, 1917.
• A pesti zsidó gyülekezet alkotmányának története, 1934.
(A mű elérhető az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem könyvtára által digitalizálva a MaNDA, Magyar Nemzeti Digitális Archívum adatbázisában. A többi kötet is olvasható az OR-ZSE könyvtárában, Budapest, Scheiber Sándor u. 2.)

Dombi Gábor, doktorandusz, OR-ZSE

Borító: Élet a budapesti gettóban (bzsh.hu)