ELSÜLLYEDT VILÁGOK SOROZAT

Egyszer volt fuvarosok

Egyszer volt fuvarosok

- 2018. február 12. 12:42

A két világháború közötti falu (és város) jellegzetes alakja volt a fuvaros. Aki lehetett erre a szolgáltatásra specializálódott magánzó, de alkalmi áru, vagy személyszállító is.

Mert a fuvarozásnak eme két, alapvető, egymástól jól elkülöníthető formáját vizsgáljuk most. Amit természetesen egyazon fuvaros is művelhetett. Míg árukat, terményeket általában szekereken szállították, addig a személyszállításra ekkoriban a különféle kocsik, hintók voltak hivatva. De mindkét jármű elé, már ha igazi fuvarosról volt szó, bizony lovak voltak befogva. A tehenes szekerekkel azok a kevésbé tehetősek szállítottak, akik a tehenek tejéből és a borjakból is bevételt reméltek. A járomba, igába fogható szarvasmarha szinte minden falusi portának tartozéka volt, lovakat viszont csak a tehetősebbek, vagy a fuvarozásból mellékes jövedelemhez jutni szándékozók tartottak. Mert falun pusztán a fuvarozásból, bérért való szállításból nem lehetett igazán megélni. Már csak a fentebb említett állattartási szokások, gyakorlat miatt sem.

Személyszállításra is használt saroglyás kocsi (MaNDA)
Személyszállításra is használt saroglyás kocsi (Déri Múzeum CC BY-NC-ND)

De minden faluban voltak olyan lótartó emberek, akik fizetség fejében (lehetett terményben is!) szívesen beszekereztek a városba, ha néhány zsák cementet, kátrányt, zsindelyt, vagy valami, helyben nem előállítható, a házépítéshez szükséges, vagy egyéb holmit kellett beszerezni. Ha a szekereket nézzük, akkor a „hosszúszekeret” általában a széna, vagy szalma szállítására, a „rövidet” pedig minden másra használták. Azán az is megvolt, hogy kit kérnek meg a lakodalmas menet, vagy a szüreti felvonulás élén haladó „parádés kocsi” feldíszített lovainak a hajtására, vagy a leánykérőbe, háztűznézőbe induló legények szállítására. Ezekhez, és a hasonló igénybevételekhez természetesen nem lehetett olyan járművel kiállni, amin korábban mondjuk trágyát fuvaroztak. Az ilyen könnyű, másra nem is alkalmas kocsikat hintónak is nevezték, minden valamirevaló faluban volt belőlük egy-két darab. Ezekkel, esetenként saját fogattal közlekedett a jegyző úr, vagy a plébános is, ilyen kocsival érkezett az orvos, vagy a felsőbb hatóság is a vizsgálatra.

A dombóvári tüzépen (MaNDA)
A dombóvári tüzépen, már gumikerekekkel (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Aztán pont az általunk tárgyalt időszakban a parádés kocsikat, hintókat szép lassan kiszorítják az automobilok, amelyek jórészt a vidéki arisztokrácia révén jelennek meg a századforduló környékén a falvakban. A sofőrök és a kocsisok, fuvarosok versenyét az előbbiek nyerik tehát, de addig még eltelik vagy két-három emberöltő, és hát még mindig vannak, akik lóval fuvaroznak.

Borító: Rövidszekér (Déri Múzeum CC BY-NC-ND)

Elsüllyedt világok sorozat

Lakodalom van a mi utcánkban
2019. május 24. 9:16

Út az oltár elé
2019. május 10. 10:42

Jegyesség, mátkaság, boldogság
2019. április 30. 11:27

A szent keresztfa
2019. április 18. 8:27

Hasonló a hasonlónak örül?
2019. április 12. 11:01

A legutolsó út
2019. április 5. 10:41

Virrasztás kevés pálinkával
2019. március 25. 1:16

Amikor nincs tovább
2019. március 12. 1:05

Ideje van a meghalásnak is
2019. március 1. 11:59

Mosakodás, feredőzés
2019. február 22. 11:24