Eke is, kapa is

Pálffy Lajos - 2018. november 8. 12:45

És akkor itt vannak még az ekekapák is, ezek a furcsa jószágok. Mint az elnevezésük mutatja, kapálásra használják őket, tehát az elvetett magok mellett legalább akkora intenzitással kikelő és növekvő gyomnövények eltávolítására. De jók voltak ezek másra is.

Mégpedig a „töltögetésre”, avagy krumplitöltésre, ahogy ezt a munkát a Dunántúl nyugati részén nevezik. Itt arról van szó, hogy a krumplisorok között haladt a szerszám és a hátsó, két kormánylemezű eke barázdát húzva a már bokrosodó növények tövébe kormányozta a földet. Már csak azért is, hogy növekedjen a gyökereken kifejlődő gumók száma és nagysága. De ez már az első ekekapák továbbfejlesztett változata volt, mert azokkal csak a sorban vetett kukorica, vagy burgonya részbeni gyomtalanítását lehetett megoldani. A kezdeti időben „lókapának” is hívták a szerkezetet, mert egy, hámba fogott ló húzta. Csak a múlt század első felében kezdték erre a feladatra a teheneket is egyes igába fogni. De csak megbízható, kellően betanított állat volt alkalmas erre a feladatra, hiszen a sorokból kitérve letaposhatta a haszonnövényt is. Vagy ami még rosszabb, a mögötte lévő kapát ide-oda rángatva, az nem csak a gazt, hanem a kikelt kukoricát, krumplit is kivágta. Nagyon oda kellett figyelnie hát az ekekapa két szarvát tartó gazdának, hogy minimális legyen az így keletkező veszteség.

Maga az ekekapa az 1700-as évek végén érkezett meg Magyarországra, a nagybirtokokra, de majdnem száz esztendőt kellett várni elterjedésére. Ennek oka lehetett az is, hogy féltek, nem tudják jól kezelni, és így több kár jár vele, mint haszon. És persze a kapálásból élő napszámosok sem szerették, hiszen elvette a munkájukat. Aztán mégis hozzászoktak, legelébb a Dunántúlon, ahol aztán rájöttek arra is, hogy a szerszámot, a hátsó kapák két kormánylemezű ekére való cserélésével, a krumpli júniusban esedékes, már fentebb ismertetett töltésére is lehet használni. A mezőgazdasági gépgyárak által vasból sorozatban gyártott szerszámot sok helyen egyszerűen valami keményebb fát használva lemásolták. Természetesen a kapák vasból készültek a helyi kovács által, és különösen lazább talaj esetén az így összerakott szerszám semmivel sem volt rosszabb, mint gyári előzménye.
Aztán ezeket az ekekapákat, ahogy az a képeken is látszik, a szőlőben is bevetették a gaz ellen. Itt könnyebb dolga volt a gazdának, hiszen a tőkék kevésbé voltak veszélyben, ha félrement a szerszám.

A történethez az is hozzá tartozik, hogy az ekekapák nem végeztek „tökéletes” munkát, hiszen a növények töveiből csak ki kellett szedni az utánuk ottmaradt gazt. De ezt már a jól bevált kézi kapával csinálták.

Borító: Jól lehetett használni a szőlőben is (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)