Eljött az ősz, indulni kell Karlsbadba

Fejes Katalin - 2021. november 12. 8:04

Rozsdabarna, palackzöld, aranysárga, vagy az érett vörös mindig és mindenkor az őszi divat kedvenc színei voltak. A belvárosi divatszalonok kirakatait díszítő kabátok, kosztümök, kötött szoknyák is az őszi falevelek színkavalkádját tükrözték. A pesti dámák közül voltak, akik már beszerezték az őszi kollekciójukat és lelkesen csomagoltak a két-három hetes őszi üdülésre, ám akadtak még tanácstalanok, akik a magazinok divattanácsadóihoz fordultak ötletekért.

Vajon hova készülhetett az Őszi utazás jeligéjű levél írója, aki az egyik népszerű női magazin divatszerkesztőjétől remélt megoldást az úti csomagja összeállításához: „Nagyobb gardróbot kell magával vinnie, mintha nyáron utazna. (…) ha van valami könnyű szőrméje, azt is vigye magával. Ha nincs, akkor a nagykabátot csomagolja be. Nem írta meg, hogy miből áll a gardróbja így csak általánosságban adhatok tanácsot. Nagyon szép lenne délutánra világos vagy színes kötött kosztüm, ha elegánsabb étterembe vagy színházba mennek, jó lenne szép fekete selyemkosztüm vagy ruha.”

Talán ő is, mint egykor a Monarchia úri közönsége, a volt békés birodalom egyik kedvenc fürdőhelyét kereste fel. Az első világháború után, ha kissé meg is kopott Karlsbad, Marienbad, Baden bei Wien, Bad Gleichenberg vagy Trencsénteplic fénye, a népszerűségüket nem vesztették el. A fürdővárosok patinás hoteltulajdonosai is mindent megtettek azért, hogy a Nagy Háború után visszacsalogassák a közönséget hoteljeikbe. Az utazási prospektusok kényelmes, fürdőszobával felszerelt szobákat kínáltak, melyekben cserépkályhák vagy széles kandallók biztosították a meleget, a hatalmas éttermek ínyencfogásokkal várták vendégeiket, míg a tánctermek az esti szórakozást biztosították. Nem véletlenül készültek a hoteltulajdonosok változatos programokkal vendégeiknek, mivel a fürdőhelyre érkezők között legalább annyian akadtak, akik a szórakozást, a társaságot keresték, mint azok, akik az ivókúrát és a gyógyulást.

Karlsbad legendás hoteljét évszázadok óta a Pupp-család vezette. Az egykori cukrászinasból, Johann Georg Puppból lett szállodatulajdonos mesés örökséget hagyott utódaira, akik aztán megtöbbszörözték a családi vagyont. A 18. század óta fennálló Pupp-birodalom az első háború után új erőre kapott. Julius Pupp a család ötödik generációjához tartozott, és legalább olyan jól vezette a Grand Hotelt, mint őse. Modernizálta a szobákat, bővítette az éttermet, hangulatos kávézót alakított ki és egy koncertteremet is építtetett. Az 1920-as évek végére a Grand Hotel Pupp Európa egyik elegáns luxusszállodájává vált, ahol számos előkelő vendég szállt meg.

1912-ben komoly vetélytárs lépett színre, a várost övező magaslatokon megépült a Hotel Imperiál. A szálloda tulajdonosa, a város neves bankára, Alfred Schwalb volt. Mivel a gyönyörű kastélyszállót nehezen lehetett megközelíteni, ezért Schwalb felvonót építtetett, hogy előkelő vendégei kényelmesen és gyorsan érjék el szállásukat. Az impozáns szálló impozáns vendégekkel büszkélkedett, a neoklasszicista hotel falai között a korszak koronás fői fordultak meg, köztük a bolgár cár, a porosz nagyherceg, valamint az egyiptomi uralkodó. Ám Pupp úr hoteljének – az ősök receptjei alapján készült – cukrászremekeit egyetlen birodalmi nagyság sem tudta beárnyékolni, így Schwalb úr kénytelen volt belenyugodni, hogy a királyi fenségek délutáni kávéjuk vagy teájuk mellé a Grand Hotelből hozatják a tortát.

Az Imperial és a Grand Hotel vetélkedésének a történelem vetett véget. A második világháború elsöpörte az ivókúrákat, a tortákat és a tulajdonosokat, s bár a hotelek története a háború befejeztével folytatódott, a régi fényét hosszú időre elvesztette.

Borító: Az Imperiál a felvonójával (Terleczky József CC BY-NC-ND)