ÉVFORDULÓ SOROZAT

Elment a bíboros, és haló poraiban térhetett csak haza

Elment a bíboros, és haló poraiban térhetett csak haza

- 2021. szeptember 28. 8:50

Ötven esztendeje ezen a napon Mindszenty József bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása az amerikai nagykövetség kapujában beszállt Franz König bíboros, bécsi érsek Mercédeszébe, és a magyar belügyi szervek autóinak kíséretében, Hegyeshalomnál elhagyta az országot. Egy 1956. november 4-én, hajnalban kezdődő történet ért itt véget, amely dátumnak szintén fontos előzményei voltak.

A Pehm József néven a vasi Csehimindszenten a napvilágot meglátó parasztgyerek az egyházi rendbe magával hozta mindazt a jót, amit a gyermekévekben ott, a dimbes-dombos Vasban megkapott. Már a kommunisták 133 napos uralma alatt, zalaegerszegi káplánként felemelte szavát a törvénytelenségek ellen, internálták is a vörösök azon nyomban. Ez volt az első rabsága, de egy negyedszázad múlva ismét hasonló sorsra jutott, mert immár veszprémi püspökként tevékenysége a német megszállók és a nyilasok nemtetszését váltotta ki. 1944. december 22-én került paptársaival együtt a sopronkőhidai fegyházba, azért oda, mert már csak ez volt nyilas kézen. S ahogyan a zöld-barna diktatúrát, úgy a „felszabadulás” után az ismét szervezkedő, készülődő vöröset sem tudta elfogadni, és immár esztergomi érsekként, Magyarország hercegprímásaként vette fel a küzdelmet a Moszkvából érkezet kommunistákkal. Rákosi pedig tudta a szabályt, meg kell verni/semmisíteni a pásztort, akkor majd szétszéled a nyája is.

Festményen, hercegprímási hermelinben (Göcseji Múzeum CC BY-NC-ND)

És mit tesz Isten, ismét karácsonykor, 1948. december 26-án jöttek a fekete autók. A vád: hűtlenség, kémkedés, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény és valutaüzérkedés, amiből természetesen semmi sem volt igaz. Az Andrássy út 60-ban Décsi Gyula verte legtöbbet, majd a kialvatlanság és a kábító injekciók hatására beismerő vallomást tett. El is ítélték, előbb a Conti utcában ült, természetesen nem tudva, hogy hol van. Így hallhatta Rajk László kivégzését is, amely után megaláztatás céljából, rabruhában a mulatozó vezérkar elé vezették. Aztán felsőpetényi börtönéből egy őrgróf, a Pálinkásra „magyarosított” Pallavicini Antal őrnagy szabadította ki és hozta Budapestre, aki ezért később az akasztófán végezte. Minden bizonnyal hasonló lett volna a sorsa Mindszentynek is az oroszok győzelme után, persze nem nyilvános akasztással, hanem balesettel, vagy a bevett „szívszélhűdéssel” a halotti bizonyítványában.

Beállított fotográfián (Göcseji Múzeum CC BY-NC-ND)

Talán ezért is menekült be a Parlamentben töltött éjszaka után (a sofőrje, akinek a Várba, a prímási palotába kellett volna autózni vele, lelépett) egy katonatiszt tanácsára a közeli amerikai nagykövetségre, ahol hamarosan megkapta a „refuges”, menekült státuszt, és élhetett kezdetben teljes elzártságban, kemény korlátok között. (Idővel leveleket írhatott, amiket természetesen az amerikaiak mindig ellenőriztek.) Legtöbbet egy 10 kötetesre tervezett történeti munkán dolgozott, ami arról szólt, hogy a magyar katolikus egyház hogy volt a magyarok segítségére a nagy történelmi kataklizmákban és azok után.

Távozása éppen 1971-re vált szükségszerűvé, az USA nagyköveti szintre emelte már pesti kirendeltségét, VI. Pál pápa pedig Mindszenty akarata ellenére megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket. Az utolsó hercegprímás pedig Bécsben repülőre szállt, Rómában pedig maga a pápa várta a Szent János-torony, a kijelölt lakhelye előtt, ahonnan rövidesen Bécsbe, a Pázmáneumba távozott. Itt megírta nagy hatású emlékiratait, és pasztorációs utakat tett Európában és Észak- és Dél-Amerikában. 1975 áprilisában, Bogotából hazatérve esett ágynak, május 5-én hunyta le örökre szemét. Mariazellben temették el, végakarata szerint az oroszok kivonulása után hozhatták volna csak haza a testét.

Emlékérem újratemetése alkalmából (Kállay Gyűjtemény CC BY-NC-ND)

Ezt viszont az illetékesek valamiért nem várták meg, így e jeles dátum előtt 43 nappal, 1991. május 4-én helyezték örök nyugalomra Esztergomban.

Borító: Nem lehetett megtörni csak úgy (Göcseji Múzeum CC BY-NC-ND)