Görgei, a kémikus katona

Pálffy Lajos - 2021. július 13. 10:08

Görgei Artúr megítélése talán a mai napig is kérdéses a szakmában és a közvéleményben is. Amit pedig a világosi fegyverletétel előtt hozott döntéseinek köszönhet leginkább. No és annak, hogy a cár közbenjárására tábornoktársaival szemben őt nem vonták felelősségre, nem ítélték halálra, és nem akasztották fel katonához méltatlan módon, Aradon. Katonai zsenialitásához viszont nem férhet kétség.

Az „ország tetején”, a lengyel határhoz közeli Toporcon született 1818-ban, majd a lévai és a késmárki evangélikus líceumok után, apja kifejezett kívánságára az tullni katonai akadémián folytatta tanulmányait 1832 és 1836 között. 1837-ben kapott hadnagyi rangot, és Ármin bátyjának a helyére, rögtön a nemesi testőrséghez került, Bécs városába. (Ezt a 120 fős elitcsapatot még Mária Terézia hozta létre 1760-ban, hogy a magyar arisztokrácia gyermekei az udvarhoz való hűségben megfelelő oktatást, képzést kapjanak.) Artúr 1842-ig szolgált a testőrség kötelékében, majd 1842-től a Nádor-huszároknál, főhadnagyként folytatta katonai pályafutását. Amely huszárélet pedig a tisztek számára is embert próbáló volt, itt szerezte meg Görgei Artúr azt az edzettséget, ami hosszú élete során végig elkísérte.

A katonai pályáról viszont egy szerelem, Medgyasszay Friderika által érzett vonzalma, no és mindvégig meglévő (Késmárkon kitűnő tanuló volt és tanárnak készült) természettudományos érdeklődése miatt tért le végül. De erre csak kemény akaratú atyja halála után, 1845 nyarán kerülhetett sor, mikor is leszerelt, és beiratkozott a prágai egyetem kémiai fakultására. Ahol komoly eredményeket ért el, professzora kedvenc tanítványa lett, felfedezte a laurilsavat, a kókuszolaj zsírsavairól szóló diplomamunkáját pedig ki is nyomtatták. Itt találta meg ismét a szerelem is Adele Aubuoin személyében, akit Prágában aztán elvett feleségül. És megpályázott egy tanári állást a pesti egyetemen, de nem járt sikerrel, Lembergben ajánlottak ilyen állást neki. 1847-ben így visszatért feleségével Toporcra, ahol gazdálkodásba kezdett, majd a forradalom után, mint tartalékos főhadnagy, eleget tett a Batthyány-kormány május 17-én kiadott felhívásának, és csatlakozott a felállítandó honvédséghez.

Először a győri, 5. honvédzászlóaljhoz osztották be századosként, majd a nyáron már a miniszterelnök katonai irodájánál kapott feladatot. A kor puskáihoz nélkülözhetetlen csappantyúk beszerzését bízták rá, ezért utazott Bécsbe és Prágába, de maga is kezdeményezte, hogy kémiai ismereteire alapozva egy ilyen gyárat alapítsanak Magyarországon. Erre viszont nem maradt már idő, Jellasics horvát határőreivel betört az országba, Görgeire (aki 1848 hatására cserélte le „i”-re az „y”-t) a tiszáninneni nemzetőrség parancsnokságát bízták, már őrnagyként, Szolnoki székhellyel. Innen rendelte fel a kormány embereivel a Csepel-szigetre, többek között azzal a feladattal, hogy megakadályozza Rooth és Philippovics tábornokok dandárjainak egyesülését Jellasics főerőivel. Itt, a szigeten hozták elébe gróf Zichy Ödönt és testvérét, Pált, mint kémeket. Akiknél Jellasics által kiadott, kormányellenes röpiratokat is találtak. S Görgei nem is habozott sokáig, hanem Ödönt hazaárulóként felakaszttatta.

Ezzel pedig az országos hírnév mellett bizonyította hűségét és tettrekészségét is. A pákozdi csatáról és továbbiakról a sorozat következő részében olvashatnak.

Borító: A pákozdi csata (Szent István Király Múzeum CC BY-NC-ND)