Hamuban halt meg a szent király

Pálffy Lajos - 2020. augusztus 25. 9:46

Kereken 750 esztendeje annak, hogy IX., avagy Szent (Capeting) Lajos francia király visszaadta lelkét Teremtőjének. Akit egyébként módfelett tisztelt, szeretett, másként nem is lehetett volna 27 év elmúltával szent belőle.

Buzgó vallásosságát anyjának, Kasztíliai Blankának köszönhette, aki 1226-tól nagykorúságáig, 1234-ig régensként uralkodott helyette. Aztán egy súlyos betegsége után Lajos megfogadta, keresztes hadjáratot indít a Szentföldre, ahol egyre fogyatkozott már a keresztények birtokolta terület. 1249 tavaszán Ciprus érintésével meg is érkezett Egyiptomba a francia hajóhad a sereggel, és júniusban sikerült bevenniük Damiette hatalmas erődjét is. Csakhogy a klíma és a járványok miatt meggyengült a sereg, Mansourah ostroma idején a király haláláról szóló rémhírek hatására jórészt meg is adták magukat Fahr ad-Dín emírnek a francia lovagok. Lajosnak a fogság mellett a vérhas kellemetlen és veszélyes tüneteit is viselnie kellett, és csak hatalmas váltságdíj ellenében szabadulhatott. De így is még három évig hadakozott Szentföld ügyéért, amikor megérkezett anyja halálhíre, és hazaindult.

1254. szeptember 7-én vonult be Párizsba, és új korszak köszöntött ekkor a királyi Franciaországra. Területek feladásáért cserébe megszűnt a háborúskodás az angol III. Henrikkel, de Lajos keményen fellépett a korra oly jellemző magánháborúk ellen is. Bevezette a „király negyven napja” törvényt, amely időszakban tilos volt mindenféle háború, összecsapás a nagyurak között. Jórészt megszüntette az istenítéleteket, a peres ügyek párbajokkal való eldöntését, és lecsapott az uzsorásokra, büntette a prostitúciót és a szerencsejátékot is. (Igaz, fellépett az eretnekségek ellen, és a zsidókat 1269-ben sárga csillag viselésére kötelezte, de ezt pénzzel ki lehetett váltani.) Uralkodása alatt épült fel a Szentföldről érkező ereklyéknek a Sainte-Chapelle, a gótika megismételhetetlen csodája, de támogatta Aquinói Szent Tamást és gyóntatóján, Robert de Sorbon személyén keresztül a Sorbonne alapítását is.

Mindezek mellett szelíd volt és alázatos szívű, ahogy az Írás mondja. A napi misehallgatás mellett elimádkozta a teljes papi zsolozsmát, sokat böjtölt, ostorozta magát és vezeklőövet is hordott. Lemondott kedves szórakozásáról, a vadászatról is, helyette a szegényeket szolgálta, a leprások ápolásától sem riadt vissza. Mindeközben tizenegy gyermek szerető apja volt felesége, Provence-i Margit révén, akikből kilencen meg is érték a felnőttkort. Így hát nem csoda, hogy uralkodása idején felvirágzott Franciaország, és egészen 1261-ig tartott a béke. Mikor is testvére, Anjou Károly, aki helyette Nápolyban uralkodott, újabb keresztes hadjáratra nem sarkallta. Lajos hatvanezres serege Tunisz alá vitorlázott, ide várták Károlyt is, aki helyett a kolera érkezett meg. Amiben aztán a király is megbetegedett, és rá jellemző módon, hamuban feküdve töltötte el utolsó földi perceit.
VIII. Bonifác pápa volt az, aki szentté avatta, példaképet kívánt vele romlott korának állítani.

Borító: mult-kor.hu