Három tengerpartig tolta ki határainkat?

Pálffy Lajos - 2017. november 15. 12:51

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia.”

Így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek magyar királyokról elindított sorozatát folytatva eljutottunk Nagy Lajoshoz. Akiről nem is olyan régen még azt tanították, hogy alatta három tenger mosta hazánkat. Mégpedig jelesül az Adria, a Fekete- és a Balti-tenger, de ez, mint tudjuk, nem volt teljesen igaz. Hogy miért nem, arról majd később, most nézzük inkább jeles uralkodóink sorában egyedül a „Nagy” előnevet megszerző Lajos trónra jutását és első kalandjait. Károly Róbert és Piast Erzsébet harmadik fia 1326. március 5-én született Visegrádon, 1342. július 21-én koronázták meg Fehérváron és lett így Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumánia, Bulgária és Lengyelország királya, Salerno fejedelme és a szent Angyalhegyi javadalom ura. De még előtte gondos nevelést kapott az egyre fényesebb királyi udvarban, megtanult latinul, franciául, németül és olaszul is. Példaképe Nagy Sándor és Szent László volt, ezt Küküllei Ákos és a Névtelen Minorita írásaiból is tudhatjuk. Ott van 9 évesen a visegrádi királytalálkozón és 16 éves, amikor Fehérváron, 1342. nyarán megkoronázzák. Első királyi útja Nagyváradra vezet, ahol leborul Szent László sírjánál. Nemsokára azonban szüksége lesz olasz tudására is, hiszen öccse halálát meg kell bosszulnia Nápolyban.

Az Anjouk uralta Nápolyi Királyság ellen tehát egy Anjou uralkodó vonul fel seregével, aminek nyomós oka kell, hogy legyen, különösen, ha a távolságokat is figyelembe vesszük. És valóban elég nyomós ok öccsének, Andrásnak galád meggyilkolása. A történet előzménye egy 1333-as szerződés, melyben a felek megállapodnak abban, hogy Bölcs Róbert nápolyi király unokája, Johanna és András közösen uralkodik majd a csizma orrát, sarkát és szárának alsó részét is magában foglaló királyságban. Aztán a bölcs király halála előtt meggondolja magát, és csak Johannára hagyja a trónt. Ebbe nem tud beletörődni a visegrádi udvar, és még az Avignonba száműzött pápánál is lobbiznak András megkoronázásáért. Sőt, Erzsébet anyakirálynő 1343-44-ben 6,6 mázsa ezüsttel és 5,1 mázsa arannyal indul megvenni kisebbik fia királyságát úgy, hogy még a pápának is küldenek majd 12 mázsa aranyat. Így aztán meg is születik a pápai breve, a levél András király voltáról, de egy olyan kikötéssel, hogy a magyar herceg csak férji jogon viselheti a koronát. De még ez is sok volt az ellenérdekelt félnek (a trónra ácsingózó tarantói és durazzói hercegeknek és a királyságnak hitelező Niccolo Acciaioli firenzei bankárnak), és a levél keltezése előtt egy nappal, 1345. szeptember 19-én megölették Andrást.

A történet folytatása egy hét múlva várható.

Borító: Nagy Lajos sisakja, Szent István Király Múzeum CC BY-NC-ND