Honvédek, huszárok, ulánusok, népfelkelők
Pálffy Lajos - 2018. március 14. 10:39
A 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170 éves évfordulójára szánt cikkünkben egy 1894-ben megjelent könyvből választott festményt tanulmányozunk. Egy táborozási jelenetet, amin találunk furcsa dolgokat is.
Gracza György (1856-1908): Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története című Wodianer F. és Fiai által kiadott munkájából vettük az alábbi festményt, Cserépy Árpád munkáját, amely azért is érdekes számunkra, mert a szabadságharc elég sok szereplője felvonul rajta. De nézzük meg előbb a szerzőt, a felvidéki nemesi családból induló Gracza Györgyöt, aki a Zemplén vármegyei, jobbára szlovákok lakta Vehécen született és már pesti jurátusként is írogatott mindenféle újságokba. Aztán jeles függetlenségpárti révén, 1878-tól a Független Hírlap, majd 1882-től a Függetlenségi Budapest munkatársa volt, ez utóbbi lapnál pedig a főszerkesztői tisztet is betöltötte 1884 és 1903 között. Amikor is idegi bántalmakra hivatkozva lemondott tisztségéről, és abbahagyta az újságírást is. Gracza amúgy foglalkozott anekdotákkal, de írt Kossuthról, március 15-e eseményeiről és Mátyás corvináiról is. A szabadságharcról öt kötetben 2341 oldalon, de állítólag kevés forrást használva értekezett, az illusztrációk egy részét a Mintarajziskolát, az akkori Képzőművészeti Főiskolát is végzett sátoraljaújhelyi születésű Cserepy Árpád (1859-1907) készítette, aki a festészet gyakorlása mellett a vasárnapi Újságba és készített illusztrációkat.
Aztán ha a most kiválasztott képének centrumát nézzük, akkor főtiszteket látunk, és talán kissé takarva, pörge kalapban egy kormánybiztost, akik egy kissé elrajzolt, de frissen öntött hatfontos ágyú mögül nézik az útkanyarulatban vonuló sereget. Pontosabban a művész nem is a vesszőkas mellé állított ágyút, hanem a hozzá tartozó golyóbisokat rajzolta el, hiszen ezek bajosan férnének bele a hatfontos csövébe. Aztán a kanyar előtt egy másik hatfontost látunk fogatolva, a magazinnal (lőpor és golyótartó kétkerekű kordé) és a tüzérekkel együtt. Előttük közvetlenül egy talán lengyel ulánus van a fura négyzetes tetejű sapkájával (czapka) és a már anakronisztikusan ható dzsidával, amit még a Nagy Háború elején is vitézül forgattak a hadviselők. Nem sokkal előtte egy saroglyás szénásszekér halad, ami csak a művész képzeletében létezett, hiszen szénát inkább helyben vásárolt, rekvirált a sereg, vagy éppen legeltették a lovakat.
A festmény alsó fertályában egy huszár, egy népfelkelő heverész egy valahonnan érkező gyalogos társaságában. A központi vasalt ládát két kardos, tarsolyos huszár veszi körül. Rajta egy olyan egyenruhában ül valaki, amihez hasonlót talán csak a Somogyi Győző által illusztrált A szabadságharc hadserege című könyvben lehet találni. A láda mögött vélhetően a lengyel légió gyalogosát láthatjuk. A láda baloldalán álló huszár egy kiegyenesített kaszával felfegyverkezett népfelkelővel parolázik éppen, a bográcsban fődögélő gulyás/pörkölt/lebbencsleves alatt a tüzet egy honvéd táplálja a hátán a nehéz borjúval. Az angol királyi gárda kucsmáját idéző fejfedőben ücsörgő szakállas cimborája éppen a történetét hallgatja. Balra tőlük három gyalogos honvéd heverészik egy megint csak alaposan elrajzolt puska, és egy dob társaságában. Hogy teljes legyen a táborozási kép, a háttérben a művész felvillantotta a fehér vászonból összeállított sátrakat is.
Borító: A festmény részlete
