Kecskekő, az elérhetetlen

Pálffy Lajos - 2020. szeptember 3. 10:06

Aztán a Dél-erdélyi Kecskekő várának is inkább csak emléke van, mintsem falai, romjai. Az biztos, hogy a Királypatak fölé tornyosuló 1082 méter magas hegyen 1512-ig állott vár, aztán királyi parancsra lerontották azt.

A megközelítően kúp alakú hegyen már a tatárjárás idején vár állott, hiszen a veszedelem krónikása, Rogerius nagyváradi esperes Gyulafehérvár környékén járva 1242-ben itt talált rá először élő magyarokra. 1272-ben az egyébként nem éppen jámbor életű IV. László a Gyulafehérváron megtelepedő domonkos szerzeteseknek engedi meg, hogy templomot építsenek Kecskekő várában, amit aztán később javadalmakkal is ellátott. Hogy aztán mennyire volt sikeres a prédikálórend működése, arról nem nagyon tudni. Az biztos, hogy a vár legközelebb Mátyás idején került be a krónikába, mikor is a hatalmaskodó, a környéket fosztogató várnagya ellen jó emberét, Báthori István erdélyi vajdát küldi az igazságos király. Aki nagy valószínűséggel nem járt sikerrel ekkor, ezért is kell majd II. Ulászlónak foglalkoznia a problémával.

És Ulászló most nem csak azt hajtogatta, hogy dobzse, dobzse, hanem 1512-ben le is rontatta Kecskekő várát. Hogy aztán mennyire nem lehetett egyszerű dolga a hegy megmászásával katonáinak, annak alátámasztására idézzünk Hunfalvy János földrajztudós 1864-ben született leírásából, mely szerint Kecskekő várhegyét „Krakó helység felől mászhatjuk meg. A hegy oldalán egy borzasztó út viszen fel egészen a gerinczére; ez uton csak ökrös szekérrel szoktak járni. Krakót elhagyván, azonnal kapaszkodnunk kell; elsőben egy meszes rétegekből álló földhátra jutunk, mely kővületekben gazdag, durva mészkövet fed, s melynek déli és délkeleti oldalain jó bort termő szőlők terűlnek el. Krakó, Sárd, Czelna, Boros-Bocsárd és Igen helységek Erdély legjobb borait termesztik. Azután tovább kapaszkodván, azon gerinczre jutunk, melyből a tulajdonképi Kecskekő mint magas sugár kőszál nyúlakodik fel. Ez oly meredek, hogy csaknem megmászhatlan volna, ha oldalába helyenként lépcsőket nem vájtak volna. De e csúszós lépcsőkön is csak bajjal mászhatunk fel. Végre ott állunk az elszigetelt magas sziklatömeg tetején. Ez egy kis lapos, melyen régi várromok, 6-8 láb magas falmaradványok láthatók. A főtömeg mellett egy más, kisebb sziklaszál mered fel, ezt is befoglalták a vár kerítésébe, s így elég tágas helyet nyertek, s bátorságosan is lakhattak ott, hova az ember majdnem csak élete veszélyeztetésével kapaszkodhatik fel. A sziklatömeg háromszöget képez; falai majdnem függőlegesek, s déli oldalán teljességgel megmászhatlanok.”

A megmászhatatlan hegyet és a romokat a nép 1603-ban Basta dúló zsoldosai elől menedékül használta, de ilyen szerephez jutott 1661-ben, Nagyvárad török kézre kerülése után is.

Borító: Kecskekőből sem sok maradt (varak.hu)